Úton van a Nobel-díj felé az a kisfiú, Jacob Barnett, akit középsúlyos és súlyos autistának diagnosztizáltak 2 évesen, most pedig a kvantumfizika mestere fokozaton tanul. Az orvosok annak idején elmondták Jacob Barnett szüleinek, hogy autista fiuk valószínűleg soha nem fogja tudni, hogyan kell megkötni a cipőjét.

Ám szakértők szerint a 14 éves indianai csodagyerek IQ-ja magasabb, mint Einsteiné, és jó úton halad, hogy megnyerje a Nobel-díjat. Előadást tartott a TEDx-nél, és jelenleg a kvantumfizika mester fokozatán dolgozik.

Édesanyja Kristine Barnett szerint a kulcs, hogy hagyta Jacobot, hogy önmaga legyen – azzal, hogy segített neki a világot tágra nyílt szemmel rácsodálkozva tanulmányozni ahelyett, hogy azon dolgok listájára fókuszált volna, melyeket nem tudott megcsinálni.

Közepesen súlyos és súlyos autizmust diganosztizáltak nála 2 évesen, és Jacob éveket töltött a speciális oktatási rendszer karmaiban, mely nem értette, hogy mire van szüksége. A tanárok az iskolában megpróbálták lebeszélni Kristinet, hogy Jacob a legalapvetőbb készségeknél bármi többet is tanuljon.

Kristine Barnett, az “A Szikra: Egy zseniről gondoskodó anya története” című könyv szerzője elmondta, hogy Jacob számára kezdetben nehéz volt megtalálni a megfelelő oktatást. Jacob küszködött azzal a fajta oktatással - mélyen visszavonult, és nem volt hajlandó beszélni senkivel. De Kristine rájött, hogy amikor nem volt terápián, “látványos dolgokat” csinált meg teljesen egyedül. “Térképeket készített pálcikákból az egész padlón. Azon helyek térképei lehettek, melyeket meglátogatott, és minden utcát megjegyzett,” – mondta Kristine.

Egy napon az anyja elvitte csillagokat nézni. Néhány hónappal később meglátogatták a planetáriumot, ahol egy professzor előadást tartott. Amikor a tanár kérdéseket tett fel, Jacob feltette kis kezét, és elkezdett válaszolni a kérdésekre – könnyedén megértve a bonyolult fizikai elméleteket és a bolygók mozgását.

Jacob gyermekkorában nagyon csendes volt. De amikor elkezdett beszélni, négy különböző nyelven volt képes kommunikálni. Csak 3 és fél éves volt. Édesanyja felismerte, hogy Jacobnak valami olyasmire van szüksége, amit a szabvány gyógypedagógiai tanterv nem képes megadni neki. Kristine úgy döntött, hogy maga veszi kézbe a munkát.

“Szülőként a szakemberek tanácsával szembeszállni ijesztő volt számomra”, – írja Kristine visszaemlékezésében. “De a szívem mélyén tudtam, hogy ha Jake a speciális terápiánál maradna, megszökne.”

A Hamilton megyei anya, aki óvónő, úgy döntött, hogy kiveszi Jacobot a speciális iskolából, és maga készíti fel őt a hétköznapi óvodára.

Jacob anyja személyes figyelme alatt fejlődött. Hagyta felfedezni számára azokat a dolgokat, melyeket maga akart felfedezni. Tanulmányozta a mintázatokat, az árnyékokat és a csillagokat. Ugyanakkor gondoskodott róla, hogy élvezze a “normális” gyermekkori örömöket – a softballt, piknikeket – ahogy más gyerekek az ő korában.

“Az úgynevezett ‘nagy mennyiség’ koncepcióját használtam,” – mondta Kristine. “Ami azt jelenti, hogy minden olyan dologgal körülveszik a gyerekeket, melyeket szeretnek – legyen az zene vagy művészet, bármivel, ami vonzza a figyelmüket és szeretik.”

Mire 11 éves lett, Jacob készen állt a főiskolára. Jelenleg a kondenzált anyagok fizikájáról tanul az Indiana Purdue Egyetemen Indianapolisban. Az IQ-ja eléri a 170-et – magasabb, mint Albert Einsteiné, és a saját relativitáselméletén dolgozik. A Princeton Intézet Korszerű Tanulmányok professzorai le voltak tőle nyűgözve.

“Az elmélet melyen dolgozik, a legnehezebb asztrofizikai és elméleti fizikai problémákat foglalja magában.” – írta egy email-ben Scott Tremaine professzor a családnak. “Bárki, aki megoldja ezeket, az összhangban lesz a Nobel-díjjal.”

A Warner Bros. már megkapta Jacob történetének megfilmesítéséhez a jogokat. Kristine és fia a könyvvel európai turnéba kezdett, de remélhetőleg júliusban lesz egy kis idejük a pihenésre.

“Célom a nyárra az, hogy adjak neki egy pár hét szünetet,” – mondta Kristine. “A legutolsó, amikor ezt tette, akkor az Univerzum keletkezésének elméletével kezdett foglalkozni. Szóval ki tudja, mi következik?”