Városlista
2019. augusztus 17, szombat - Jácint

Blog | Petz Zsolt, a Horgász-szerviz

2016. Július 18. 13:23, hétfő

Harcsahorgászat- 2. rész-Nyári kuttyogatás

Harcsahorgászat- 2. rész-Nyári kuttyogatás

Több évszázados múltra tekint vissza az ősi, tradicionális harcsás módszer, a kuttyogatás.

Eredményességének valódi okai a mai napig sem teljes mértékben tisztázottak, a mi szemszögünkből nézve a lényeg, hogy valóban, bizonyítottan eredményesnek mondható módszer. Sikerének egyik titka mindenképpen az, hogy az, amúgy fekvő harcsát, hang hatására képesek vagyunk táplálkozásra ösztönözni abban a periódusban is, amikor amúgy nem feltétlenül táplálkozna.


Két, különböző módszert különböztetünk meg akkor, ha kuttyogató horgászatról beszélünk: az egyik az élő, vagy természetes csalikkal történő módszer, a másik pedig az imitációkkal, avagy műcsalikkal történő módszer. Ez utóbbi nem összetévesztendő a jól ismert vertikális horgászattal, bár vannak bennük tematikai azonosságok. Eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy mindkét módszer tud a maga nemében fogós és eredményes lenni, azonban mégis meg kell különböztessük őket néhány szóban.

Az élő csalis módszer úgy gondolom sokak számára ismert, a természetben megtalálható élő organizmusokról van szó, melyekkel a harcsa a természetben is találkozik. Ide tartoznak a különböző puhatestűek, (giliszta, nadály, pióca, meztelen csiga, kagyló, stb) és az élő halak.
Tradicionális módszer még a különböző állati eredetű zsírokkal történő kuttyogatás, mint például a mosószappanos módszer, mely lassú áramlású, mérsékelt mélységű vízen meglepően eredményes tud lenni. Ennél a módszernél a mosószappant büdös májjal szokták kombinálni és általában nerc harisnyába csomagolva kötik fel a horogra.


A másik, úgy gondolom hogy legalább annyira hatásos módszer a műcsalikkal történő kuttyogatás. Alapvetően nem a fogósságban, inkább a fogott harcsák átlag méretében tapasztaltam eddig jelentős különbséget. Ennél a módszernél ugyanis nem annyira jellemző a kisebb méretű harcsák kapása, lévén, hogy élő hal mozgását próbáljuk imitálni, általában közepesen erős, vagy erős frekvenciát leadó műcsalikkal. A módszer operatív lényege a következő: a megszokott kuttyogatós mozdulatsor mellett, másik kézzel vagy a bot spiccével egy folyamatos, mártogató, tapogató mozdulatsort folytatunk, emelgetve és süllyesztve ezzel csalinkat a meder felett.


A feje felett egy ingerlő hang, a szája előtt pedig egy táplálékot imitáló csali. A fenéken fekvő harcsa csak ritkán tud ellenállni ennek a párosításnak. Gondolhatná az ember, hogy ennél a módszernél a műcsali paletta teljes arzenálját fel kell sorakoztatni, azonban ez nem így van, pontosabban felesleges. Tapasztalataim alapján, ide sorolva minden eddigi, általam kipróbált műcsalit, a legfogósabbnak a „hagyományos”, mindenki által ismert, nagy méretű, de dupla farok kialakítású twistergumik váltak be. Fontos a dupla farok kiképzés, mert a csak ejtésekor fontos hogy az ne mint egy darab kő essen a fenékre, hanem hullámzó, imbolygó mozgással ereszkedjen, út közben is frekvenciát, rezonanciát keltve maga körül.

Olcsó megoldás, hiszen nem igényel nagy anyagi befektetést, őszintén javaslom mindenkinek a kipróbálását.
A számításba jöhető csalik közül a következők a különböző kialakítású műpolipok.
Ezeknél a csaliknál a folyamatos kontakt még inkább fontos, nagyobb figyelmet és összpontosítást igényelnek.

A műpolipok nem annyira az általuk keltett frekvenciákkal, mint inkább az általuk keltett kopogó hanggal vonják magukra a figyelmet. Véleményem szerint a folyami rák kitinpáncéljának úszás közben keltett hangját utánozzák, ezt erősíti meg bennem az a tapasztalat is, hogy ezen műcsalik általában azokon a vizeken voltak eddig eredményesek ahol ez az élőlény folyamatosan megtalálható.
Vertikális wobblerekkel is próbálkozhatunk, a mozdulatsorok ennél a műcsalinál is ugyanazok, azonban itt is figyelembe kell vennünk hogy a legtöbb vertikális wobbler esés közben nem ad le frekvenciát. És hogy miért emelem ki annyira ennek jelentőségét?
Úgy tapasztaltam illetve radaros horgászatoknál láttam is, hogy átlagolva 10-ből legalább 7-szer a harcsa nem a tőle távolodó, azaz emelt, hanem a hozzá közeledő, azaz süllyesztett csali által keltett rezgésekre reagált. Ezen én, ismerve valamennyire a harcsát nem lepődtem meg, azonban a műcsalival történő kuttyogatásunk eredményességét nagymértékben befolyásolhatja ez a tény, ezért szerettem volna megemlíteni.

Általánosságban is igaz a harcsára, hogy ha egy táplálék zsákmányolása túl nagy energia befektetéssel jár számára, mérlegel, hogy számára megéri-e energiát befektetni egy adott táplálék zsákmányolására. Azonban számunkra ez nem jó perspektíva, mert csorgás közben gyorsan, sokszor túl gyorsan átsiklunk a potenciális fekvőhely, gödör felett. Ezért biztosra kell mennünk. A lehető-legnagyobb mértékben ügyeljünk arra, hogy olyan műcsalit használjunk, amely nem csak felfele történő mozgása közben, hanem süllyedése közben is rezgéseket generál maga körül. Ha mindezt párosítjuk egy tapasztalt és kifinomult kuttyogató hanggal, eredményességünket máris óriási mértékben növelhetjük.


Üdvözlettel:
Petz Zsolt
botépítő, műcsalikészítő, szakszervizes
www.horgaszszerviz.hu

Véleményed van? Szólj hozzá!

További bejegyzések a blogban

2016. Július 04. 11:27, hétfő | Petz Zsolt, a Horgász-szerviz

Harcsahorgászat- 1. rész- Nyári harcsapergetés

A nyári felmelegedésben a táplálékhalak legújabb milliónyi nemzedéke, valamint az időjárás okozta egyéb tényezők és az egymást követő békéshal ívások, fokozott eredményeket hozhatnak a harcsahorgászok számára.

2016. Március 07. 12:19, hétfő | Petz Zsolt, a Horgász-szerviz

Tavaszi keszegezés álló-és/vagy folyóvízen

A hosszúra nyúlt tél után, mindenki tűkön ülve várja a pezsdülést hozó tavaszt.

2016. Február 24. 13:18, szerda | Petz Zsolt, a Horgász-szerviz

Horgászfelszerelések téli karbantartása, avagy felkészülés a következő szezonra

Mint minden használati cikk, a horgászfelszerelés is igényel időközönkénti karbantartást.