Anyáról lányára címmel Beszprémy Józsefné és Beszprémy Katalin népi iparművészek több évtized alatt készült hímzéseiből, szőtteseiből rendez kiállítást a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeuma péntektől.

A kiállításon Beszprémy Józsefné és lánya, Beszprémy Katalin csaknem 60, főleg nyugat-dunántúli és erdélyi hímzését és szőttesét, öltözetét láthatja a közönség. A bemutatott darabok szervesen illeszkednek a 21. század emberének környezetkultúrájába - közölte Beszprémy Katalin iparművész az MTI-vel.
Beszprémy Józsefné 1962-ben kezdte el a népi hímző szakkörök szervezését, szakmai irányítását, tanfolyamokat indított Sárváron és az ottani járásban, egyik legaktívabb kutatója, felfedezője és népszerűsítője a nyugat-dunántúli hímzésnek. Kezdettől fogva nemcsak a közvetlen környezetében, hanem az egész országban és a határokon túl is népszerűsítette az akkor még kevesek által ismert hímzést. Saját gyűjtései, kutatásai alapján rajzolta újra a mintákat, amelyeket tanfolyamokon és szakkörökön tett közkinccsé.
1975-ben népi iparművészi címet kapott, 1987-ben lett a népművészet mestere, 1995-ben Király Zsiga-díjat kapott. 1975-től a megye népművészeti mozgalmának szakmai irányító tevékenységét is ellátta, nemcsak a hímzés, hanem más szakágak területén is, ezen a területen legkiemelkedőbb munkája a velemi alkotóház megépítésének megszervezése, koordinálása, a Velemi Stúdió szakmai munkája feltételeinek megteremtése. A 90 éves iparművésznő a mai napig is aktívan szervezi a környék hímzőinek pályázatokon való részvételét, szakmai munkáját, de tart foglalkozásokat távolabbi, határon túli tanfolyamokon is.
Beszprémy Katalin édesanyjával a kezdetek óta járta a környék szakköreit, az országos kiállításokat. A 60-as évek végétől részt vett a nyári országos és megyei hímző tanfolyamokon. A Fiatalok Népművészeti Stúdiójának 1973 óta tagja, 1974-ben kapta meg a népművészet ifjú mestere címet. Egyetemi évei alatt a Népművelési Intézet munkásszállás-kísérleteinek résztvevője volt, építőipari és textilipari munkásszállásokon vezetett szakköröket. 1983-tól a TÉKA együttes háziasszonya és az első táncházas-kézműves táborok kitalálója, szervezője, a TÉKA újság első szerkesztőbizottságának tagja. 1992 óta dolgozik a Magyar Művelődési Intézetben, illetve annak jogutódjában, a Hagyományok Házában. 2002-ben ő is Király Zsiga-díjat kapott.
A péntektől látható kiállítást V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár és Kósa Klára keramikusművész nyitja meg.