A megemlékezésen a tervezettel ellentétben a megbetegedett Vona Gábor helyett Murányi Levente, a Jobbik alelnöke mondott beszédet.
Felidézte: a 2. magyar hadsereg 1943. január 12-én mínusz 40 fokos hidegben, csaknem nyári katonai felszerelésben volt kénytelen a Vörös Hadsereggel felvenni a harcot. Sorra vette a magyar hadsereg második világháborúban betöltött szerepének történelmi előzményeit, és megjegyezte: a magyar politikusok és katonai vezetők kényszerpályán mozogtak, amikor vállalták, hogy katonákat küldenek a szovjet hadsereg ellen.
Ez a hadsereg a hiányos felszerelés, a rossz ellátás ellenére keményen helytállt; óriási áldozatot hozott, ami nem lett volna felesleges, "mert a kommunizmustól is próbálták megmenteni Európát" - szögezte le.
Ferenczi Henrik - aki az Új Magyar Gárda főkapitány-helyetteseként beszélt - a történelmi tények felidézése után a megemlékezésen azt mondta: akik a Donnál életüket adták, azok hősök: "a mi hőseink, mert a szabadságért küzdöttek".
A Don-kanyar tragédiája nemcsak az áldozatok, hanem sok százezer magyar család tragédiája is volt: olyan nemzeti tragédia, amelyet itthon évtizedekig tartó mély hallgatás követett. A felejtés évtizedei után fontos, hogy szavakkal is megemlékezzünk, mert a Donhoz vezényelt katonáinkkal történteknél csak egyvalami lehet szörnyűségesebb: ha elfelejtjük őket - jelentette ki.
A beszédek után a résztvevők koszorúkat, virágokat helyeztek el az emlékkápolnánál.