Városlista
2019. február 22, péntek - Gerzson

Blog | Kulisszák mögött

2013. November 24. 18:02, vasárnap

Jó hangulatú beszélgetés a mosolygós Menczel Andival a Győri Nemzeti színház fiatal színésznőjével

Jó hangulatú beszélgetés a mosolygós Menczel Andival  a Győri Nemzeti színház fiatal színésznőjével

Ezen a héten minden este Helen szerepében A kripli című előadásban. Ez jellemzi Menczel Andi, a fiatal és tehetséges színésznő mindennapjait. Közben még végzi a Színház-és Filmművészeti Egyetemet is Budapesten. A kripli szerda esti elő

„Nagyon különös érzés, ami lejátszódik az emberben a színpadon.”

Köszönöm, hogy tudunk beszélgetni kicsit így az előadás előtt is!
Én köszönöm a felkérést, örülök neki.


Mikor döntötted el, hogy színésznő szeretnél lenni?
Ez érdekes, mert én mindig nagyon visszahúzódó kislány voltam. Nagyon szerettem rajzolgatni, a sarokban mindig meghúztam magam, kerültem a feltűnést és a szereplést. Amikor iskolát váltottam negyedikes koromban, nyitottabb ember lettem. Elkezdtem szavalóversenyekre járni, sokszor nyertem is, jó élményeket kaptam ezektől a versenyektől. Először mi is, mint minden iskolában a diákok ’56-os ünnepségeken, karácsonyi ünnepségeken szerepelgettünk. Körülbelül 5. osztályos voltam, amikor hazamentem és mondtam anyunak, hogy én szeretném magamat ebben kipróbálni. Anyu elkezdett keresgélni lehetőséget nekem és megtalálta Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdióját. Először várólistára kerültem, mert sokan jártak oda és így két évet vártam. Két év után bekerültem. Hetedikes korom óta oda jártam. Nagyon sokat tanultunk, mégjobban kinyíltam. Rengeteget improvizáltunk, nagyon jó közösség volt. 15 éves koromban játszottam ott az első előadásban. Az első előadás, amiben szerepeltem a „Van, aki forrón szereti” című színdarab volt, amiben statisztáltam. 16 évesen ért az az élmény, amikor Földessy Margit drámastúdiójába bejött egy rendező szereplőket válogatni és végül Franz Xaver Kroetz: Vadászat című előadásába a főszerepet, Hanni szerepét rám osztotta egy másik lánnyal, akivel kettős szereposztásban játszottuk. Ebből az előadásból rengeteget tanultam ott az IBS Színpadon. Ez volt az első meghatározó élményem színészként és onnantól kezdve úgy alakult az életem, hogy érettségiig ott játszhattam. Érettségi után felvételt nyertem az Új Színház stúdiójába. Sodródtam az eseményekkel, nagyon szerettem volna kipróbálni a színjátszást és kaptam is rá lehetőséget.


Rögtön főszereppel debütáltál két évvel ezelőtt Győrben, Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek című darabjával. Hogy sikerült beilleszkedni a társulatba?
Én nagyon meg voltam ijedve, mert amikor először lejöttünk Győrbe olvasópróbára, senkit nem ismertem még itt. Nagyon izgultam. Leültünk és bemutatkoztunk egymásnak, akkor megnyugodtam. Szina Kinga volt az első ember, aki nagy mosollyal jött felém és befogadott párjával Sárközi Józseffel. Ugyanígy Töreky Zsuzsa és Csankó Zoltán is tárt karokkal fogadtak. Nem volt nehéz beilleszkednem, mert szerencsém volt, hogy ilyen jó emberekhez jöttem.


Nagyrészt prózai darabokban szerepeltél eddig, a későbbiekben milyen típusú szerepek felé szeretnél orientálódni?
Igen, eddig általában prózában játszottam. Azt gondolom, hogy ez az én világom, így a jövőben is erre számítok. Egy olyan dolog volt az életemben, amitől egy elég nagy mély vízbe kerültem, ez a Thália Színházban a Tizenegy perc című előadásba való beugrásom volt, egy bárénekesnő szerepét kellett átvennem három nap alatt. Előtte voltak apróbb helyzetek, ahol énekelgettem, de mikrofonba addig még soha, úgyhogy az nagy kihívás volt. Végül jó élmény volt, sokan mondták, hogy fejlesszem tovább magamat az éneklésben, mert érdemes lenne. Itt a győri színházban is tanulok énekelni. Mindig van mit tanulni és jó, hogy van lehetőség a fejlődésre. Azt viszont tudom, hogy nem minden énekes szerep állna jól nekem, de szívesen kipróbálnám magamat énekes szerepben is.


Példaképed van, akire felnézel?
Igazából ilyen nagy példaképem soha nem volt. Inkább sok mindent látok, amiből lehet tanulni. Győrben is nagyon sokat tanulok azoktól az emberektől, akik itt körülvesznek. Akárhova nézek olyan dolgokra figyelek fel, ami vezérel, ami megérint és tud inspirálni.


Szövegtanulás könnyen megy Neked?
Igen, a szövegtanulás mindig jól megy, gimnáziumban kicsit a matematika világában voltak problémáim, de az egy másik történet. Szerettem a memoritereket is tanulni, a versektől kezdve a prózáig, mindent. Az az igazság, hogy amikor időre meg kell tanulnunk egy szövet, én szeretek mindig előre felkészülni, mert ha az ember bejön próbálni a színpadra, akkor szinte mindent elfelejt. Amikor próbákon összekötjük a szöveget színdarabrészekkel, akkor válik igazán egyértelművé, hogy mit és hogyan kéne mondani.


Izgulós típus vagy? Szoktál előadások előtt izgulni?
Én mindig izgulok, olyan még nem volt, hogy ne izgultam volna. Színpadra lépés előtt nagyon ver a szívem. Ahogy belépek a színpadra, onnantól kezdve ez a láz megszűnik. Ez egy nagyon furcsa érzés. Az izgulás onnantól kezdve elszáll, amint bent vagy és csinálod. Nagyon különös érzés, ami lejátszódik az emberben a színpadon. Egy bemutató előtt pedig mégjobban izgulunk, amikor először látnak minket, de utána is valamennyire megmarad ez az izgalom.
Tatabányán két előadással is közönség elé léptetek A testőrrel és a Tótékkal, vendégszerepeltetek. Hogyan fogadott benneteket az ottani közönség.


Technikai változtatások történtek az előadásokban?
A testőr című előadás koprodukcióként készült el. Megállapodás történt a Győri Nemzeti Színház és a Tatabányai Jászai Mari Színház között, hogy ott bemutatjuk A testőr-t és ha ott lement, akkor elhozzuk Győrbe. Most pedig visszakerült Tatabányára. A Tóték pedig ide készült, 2012-ben mutattuk be, most Tatabányán úgynevezett tájelőadásként játszuk. A testőrnél nem volt technikai változás, mert stúdiószínpadra készült. A Tótéknál, most, hogy újra bemutattuk Tatabányán, volt változtatás, mert ott felkerültünk a nagyszínpadra ezzel a stúdiószínpados előadással. Kicsit izgultam, hogy milyen lesz, mert eddig fizikailag közelebb voltunk a nézőkhöz, de úgy éreztük a nagyszínpadon is jól fogadtak minket. Például annyiban történt a Tótéknál változtatás, akik látták Győrben az előadást biztos emlékeznek, hogy az Őrnagy a nézők közül jön Tótékhoz vendégségbe. Ez ott is így történik, de nem középről, hanem oldalról és messzebbről jön és mikor odaér hozzánk fel kell segítenem a színpadra. Sok apró technikai változtatást lehet még felfedezni, de lényegében minden ugyanaz.


Legutóbb A kripli című színműben mutatkoztál be Győrben Helen szerepében, ami úgy gondolom, hogy lelkileg egy nagyon nehéz előadás… Hogy érzed magadat az előadásban?
Igen, ez egy nagyon nehéz előadás, de közben mégis van humora és úgy érezzük a nézők is jól veszik és egyszerre sírni és nevetni is tudnak rajta. A témája eleve nem egyszerű. Jó érzéssel tölt el, hogy a próbafolyamat nagyon jó hangulatú volt. Kellemes csapat alakult ki. A mai napig nagyon szeretjük. Nem volt egyszerű nekem se leküzdeni azt, hogy nagyon kemény legyek végig az előadásban. A rendező nagyon tudta, hogy mit szeretne tőlünk, mit vár az előadástól. Ezt a tüskés lányt kellett magamból előhúzni, amit nagyon élvezek csinálni, mert teljesen más lehetek, mint amilyen vagyok. Ez a legjobb dolog a színészetben. Nem könnyű feladat. Nem jó érzés a másikat alázni, piszkálni és tojásokat törni a fején, de ennek ellenére nagyon jól kiélem magam ebben a szerepben. Érdekes dolog, hogy nekem is van egy öcsém, akivel nagyon jó kapcsolatban vagyunk és most itt az ellenkezőjét kell mutatni. Nagyon örülök, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget, hogy durva lányt játszhatok, mert ilyenre nincs sokszor alkalom. Összességében nagyon jó munka volt. Azért is nagyon fontos ez a szerep, mert ha elég kemény vagyok, akkor annál jobban lehet szeretni, sajnálni Billy-t, a főszereplőt. Jó érzés, hogy kapcsolatokat, érzéseket tudunk vetíteni a színházban.


Gondoltál arra, hogy mi az a szerep, amire álomként vársz?
Konkrétan még nem tudnék szerepálmot mondani. Mindig úgy voltam vele, hogy el se merem hinni általában, ami történik velem és így nem is merek úgy mond tervezni, hogy mit játszanék el. Viszont rengeteg olyan szerepet kaptam már eddig, amit soha nem gondoltam volna. Akár a Györgyike, Ágika, Helen. Az Úri muri-ban a Rozika is egy olyan szerep lesz. Kimondott álomszerepem nincs, minden szerepnek nagyon örülök.


Mit üzennél, mondanál a korosztályunknak, hogy miért szeressenek színházba járni?
Azt tudom magamról, hogy nagyon jó érzés ha egy előadás nagy hatással tud lenni rám. Hogyha az ember át tudja adni magát egy előadásnak, hogyha eltalálja valami, akkor az olyan erős érzés tud lenni, amit mondjuk egy film nem tud visszaadni, mert minden ott születik meg előttünk, élőben. A színpad gyakorlatilag egy veszélyes hely, ahol bármikor történhet bármi. Vonzó lehet az is, hogy csak egy egyszeri pillanat, amit látunk a színházban. Látod az emberből a kiáramló érzéseket, energiákat kapsz a színpadról. Azt gondolom a fiatalok talán azért nem szerethetnek színházba járni, mert nem tudják magukat eléggé átadni Az idősebbek már nyitottabban mennek színházba. Onnantól kezdve, ha megérzi az ember az ízét, rákaphat. Ha megnézel egy előadást többször, mindig más. El tudod felejteni a hétköznapjaidat, meg tudsz feledkezni arról, ami éppen foglalkoztat. Valamiféle álomba kerül a színház által az ember. Azt tudom mondani mindenkinek, hogy engedje el magát és akkor megkapja azt az élményt, amitől ez nagyon szórakoztató tud lenni. Én is nagyon szeretek színházba járni, csak sajnos az időm sokszor nem engedi. Egyébként a cirkuszt is nagyon szeretem, nagy a koncentrálás és nagyon odafigyelnek egymásra az emberek.

Köszönöm szépen!
Én is nagyon köszönöm!

Fotó: Erdélyi Ákos

Véleményed van? Szólj hozzá!

További bejegyzések a blogban

2013. December 19. 18:58, csütörtök | Kulisszák mögött

Karácsonyi gálaest 80. születésnapon- Bede Fazekas Csaba 80 éves

Közel 200 szerep, 14 díj, kitüntetés. Bede Fazekas Csaba magánénekes, Érdemes Művész december 25-én ünnepelte 80. születésnapját. A Győri Nemzeti Színház társulata ünnepi, születésnapi gálaműsorral készült közönségének

2013. December 12. 20:44, csütörtök | Kulisszák mögött

Megnyílt az Illatszertár

Csankó Zoltán Tony Curtis-nek is énekelt annak idején a főiskolán

2013. November 29. 16:51, péntek | Kulisszák mögött

„A valóságot, az embert keresem, nem az egzotikumot!” Riport Szamódy Zsolt Olaf fotóművésszel

Ma nyitotta meg kapuit Szamódy Zsolt Olaf fotóművész klub kiállítása Almásfüzitőn a Teleházban. A „Fal és függöny mögött Kína” című fotókiállítást Ölveczky Gábor grafikusművész nyitotta meg.