Egy vezető színművész Győrben Ungvári István, akinek mind emberi, mind művészi értékei példamutatóak. A vers, irodalom, zene, színház szeretetének jeléül, ehhez méltó, nívós Irodalmi Kávéházat is működtet. Vele beszélgettem életéről, munkásságáról.

Karcagon születtél, 1991-ben végezted el a Színház-és Filmművészeti Főiskolát. Milyen út vezetett Győrbe?

Egész kiskoromban elköltöztünk szüleimmel Ebesre, ez kis falu Hajdúszoboszló és Debrecen között. Ha jól emlékszem 11 éves koromig éltem itt. Felköltöztünk később Budapestre. A Práter utcában fejeztem be az általános iskolát. Katonatiszt akartam lenni, végül tartalékként felvettek az akkor még létező egri katonai kollégiumba. Kifutva az időből, mivel egész családom vasutas, így nem volt nehéz bejutnom Szegedre a Bebrits Lajos Szakközépiskolába. Ma ár Gábor Dénes nevét vette fel az iskola, itt lettem első szakmám szerint diesel mozdony szerelő. Érettségi előtt kiderült még, hogy van valami közöm a színházhoz. Fel is vettek még a Színművészetire. Utána el kellett mennem katonának, Zalaegerszegen voltam katona. Amikor ’91-ben végeztünk, az osztályunk együtt maradt Veszprémbe mentünk játszani és a budapesti Játékszínbe. Utána én még a Budapesti Kamara Színház tagja lettem. Végül ’95. szeptember 1-én szálltam le a vonatról Győrbe.

A Győri Nemzeti Színház egyik oszlopos tagja vagy hiszen 18 éve Győrbe játszol. Milyen változásokat tapasztaltál a színház életében?

18 év alatt egy ember leérettségizik, hogyha belegondolsz. Korcsmáros György igazgatása alatt jöttem Győrbe. Sokan nincsenek már köztünk sajnos, sok új kollega jött. A színház épülete is rengeteget változott ebben az elmúlt 18 évben. Történtek jók, szépek, kevésbé jók, kevésbé szépek.

Többnyire drámai szerepek találnak meg és színművészként a maximálisat nyújtod a színpadon. Sokszor úgy érezzük ezáltal, hogy mi is benne élünk az adott jelenetben, szituációban. Amire kíváncsi lennék, hogy egy-egy ilyen komoly szerepbe mennyire nehéz a beleélés?
Ez a hivatásom. Rákészülés szempontjából kis különbség van a nagy drámai és a vígjátéknak mondható szerepek között, de a vígjáték még nehezebb, mert ott nem lehet nagyot tévedni. Ott azonnal érzi az ember a közönség reagálását. Azt értem itt, hogy nevetnek vagy nem nevetnek az adott vicceken. Készülni kell, mindenre készülni kell.

Az egyéniség, személyiség nyílván meghatározó. A vígjátékok is megszoktak találni? Örömet jelent a lehetőség, ha más arcodat is megmutathatod a színpadon?

Nézd, azt játszom, amit kiosztanak rám. Az, hogy milyen szerep talál meg, függ attól, hogy az adott rendező vagy igazgató milyen darab kapcsán tud rám gondolni.

A Salemi boszorkányok című darab 1692-ben a boszorkányüldözések idején játszódik Amerikában, rengeteg kérdést feszeget, amelyek nagyon elgondolkodtatóak. Ebben az évedban ezt mutatta be először a Győri Nemzeti Színház. Főszereplője vagy az előadásnak. Mennyire érzed aktualitását a mai társadalomban?

Sajnos a hülyeség nem korfüggő. Pontosan érezhető a mai társadalomban, érezhető volt a darab megírásakor is. Valami ellen, valamire reflektálva írta a drámát Arthur Miller. Jól érzem magam benne, pontosan azért, mert egy olyan figura lehetek, aki mindenhova odasimul mindig, megpróbál hárítani, mindig eltolja magától a problémákat. Szóval jellemző. Nemcsak a mi korunkra, hanem minden korra.

Rendkívül szimpatikus ötletnek tartom, hogy létrehoztál egy Irodalmi Kávéházat. Milyen programokkal készültök a közeljövőben?

Kozák Gáborral indítottuk, most már 5. évada. Ennek volt egy előzménye, ugyanis már 13 évvel ezelőtt csináltam egy Irodalmi Kávéházat, ami egy évadig működött, az egyetemnél egy vendéglátóipari egységben, aztán egyszercsak abbamaradt. Az ilyesfajta kezdeményezés mindig közel állt hozzám, valami, ami nincs feltétlenül a színházban, de mégis érték. Gáborral régóta ismerjük egymást, régóta vagyunk barátok. Az egész még a Munkácsi utcában indult, aztán hamarosan át is költözött a győri szórakozóhely, ami helyet ad Irodalmi Kávéházunknak. Az évad további része úgy fog kinézni, hogy novemberre meghívtam a Kisalföld, Üzenet 2, cd-jének nyolc versmondóját, lesz Kátay Zoltán januárban, Szent István intelmei Imre herceghez, két nagyon jó barátommal én magam fogom felolvasni, lesz Colombre Band, Ferenczi György és a Rakjaham, és a Misztrál Együttes. A havi Irodalmi Kávéházas programok között még különkiadásokkal is készülünk. Ezek remélem óriási érdeklődésnek tarthatnak számot . Egy bajvívó mestert is hívtam, távlovas mester barátom, aki a középkori bajvívásról, illetve az ehhez kapcsolódó irodalmi alkotásokról tart majd előadást és egy úti beszámolót. Abszolút zenei dolgokat is ígérek, Magyarország egyik blues gitárosa lesz a vendégünk. Decembert nem árulom el, mert az meglepetés.

Milyen visszajelzések érkeznek hozzátok? Szeretik ezeket a versekkel, zenékkel teli délutánokat?

Hála isten sokan szeretik. Hozzám csak nagyritkán érkeznek visszajelzések az egyik közösségi oldalon, inkább a Gábornak mondanak véleményeket személyesen. Minden visszajelzésnek nagyon örülünk.

Csobay Dániel

Fotó: Internet