Egy négy éves kisfiú életéért fogott össze, s kér segítséget egy parányi lakótelepi közösség a Veszprém megyei Hajmáskéren. Közeli és távolabbi szomszédok, közösképviselő és polgárőrök állítják, hosszú hónapok óta fül- és sokszor szemtanú a brutális gyermekbántalmazásnak. Szerintük a kicsit saját édesanyja olyan testi és lelki terrorban tartja, hogy bármikor bekövetkezhet a tragédia. A családi dráma köztudott a településen, mégsem történik semmi, vagy csak a hivatali iratcsomókban, ami elég nehezen áll a gyermek és anyja közé, ha eljön az a vészjósló pillanat. Vajon miért? Kinek mi a kötelessége, és felelőssége a hivatalok hatáskörének szövevényes hálójában, ha egy gyermek élete a tét?

„Istenem, hogy vennéd már el… hogy dögölnél már meg…” – üvöltötte a minap kisfiának a hajmáskéri lakótelep paneltömbjében a fiatal „édesanya”. A kegyetlen gyűlöletről árulkodó szavakat nem nyelték el a vastag beton falak, ahogy a gyermek éjszakánkénti keserves zokogását sem, melyben édesapját, s a nagyszülőket hívja segítségül. Hiába. Az apa börtönben, a nagymama valahol, egy másik településen – nem hallják a gyermek jajveszékelését. A szomszédok hónapok óta szenvedik, miként kínozza a nő a gyermeket, azt mondják, a kicsi életveszélyben van, ami köztudott a lakótelepen. Levelek, e-mailek hosszú sorát mutatják, melyben fordultak már szinte mindenhová, ahonnan csak segítséget remélni lehet. A keserves sírás, és ordítozás mégis minden nap megismétlődik, újra és újra. „Az egyik éjszaka, olyan kettő lehetett, úgy sírt a fiúcska, hallani lehetett, hogy már nem kap levegőt. A férjem azt mondta, nem hallgatja tovább, olyan érzésünk volt, hogy most tényleg meghal a gyerek. Bekopogtunk, kérleltük, hogy ne kínozza tovább a fiút. Erre leszaladt a nyilvános telefonfülkébe és még ő hívta ránk a rendőröket, hogy zaklatjuk” – mesélte az egyik fiatal nő. Egy másik szomszéd arról beszélt, hogyan húzta végig a betonon a visító gyereket az anyja, a kis kabátja ujjánál fogva, s közben mi mindennek nevezte ordítva a gyermeket, mint élete megkeserítőjét…

A fiatalasszony állítólag egyébként is harsány, nagyhangú és agresszív. Kevesen értenek szót vele. Mindenkit támad és mindenkivel kiabál. A közvetlen közelben lakók tudni vélik, hogy három másik gyermeke is van, akiket már elvettek tőle a hatóságok, vagy csak ő mondott le róluk. Ami biztos, hogy ők nem laknak az anyjukkal. Köbli Miklós polgármester azt mondja, ismeri a problémát, s az önkormányzat illetékes munkatársai néhány nappal ezelőtt is jártak a családnál, de fizikai bántalmazás jelét egyértelműen nem tapasztalták, és a törvények változása miatt hatáskörük sincs intézkedni. „Pedig valóban helyben nyomon követhető és tetten érhető egy ilyen probléma, de január óta meg van kötve a kezünk. A járási gyámhivatal az illetékes, vagy a rendőrség” – mondta a polgármester. Hozzátette, az anya épp most íratta be óvodába a gyermeket, ami szerencsés, hiszen így legalább figyelni tudják a kicsit. Péter Katalin rendőr alezredes, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság gyermek és családvédelmi kiemelt előadója szerint sokan felelősek egy ilyen helyzetben.

„Egy kiskorú veszélyeztetésének nem feltétele a fizikai bántalmazás. Nem csak, hogy nem kell, nem szabad megvárni, azt a tettlegességet, amely már visszafordíthatatlan, vagy csak nehezen visszafordítható folyamatokat indít el a gyermekben. A törvény értelmében, aki egy kiskorú nevelésére, gondozására, felügyeletére köteles, s az ebből adódó kötelezettségeit súlyosan megszegi, és ezzel a gyermek testi, értelmi, erkölcsi, vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűncselekményt követ el” – mondta Péter Katalin.

Kihangsúlyozta, a gyermekek védelmét törvény szabályozza, és ebben a törvényben meghatározott gyermekvédelmi jelzőrendszer biztosítja, melynek tagjai az önkormányzat illetékesei is, a jelzőrendszer irányításáért pedig a gyermekjóléti szolgálat az abszolút felelős. „Ez a jelzőrendszer olyan, mint egy lánc. Mindenki a része, aki tud, vagy tudhat egy hasonló esetről, jelzési kötelezettsége van. Ha netán tragédia történne, mindenki felelős lehet, aki tudott róla, de nem tette meg a szükséges lépéseket” – jegyezte meg az alezredes.

Azt, hogy jelen esetben gyámhivatali, avagy rendőrségi eljárás van-e folyamatban, pszichológus vizsgálta-e a négy esztendős fiúcskát, egyelőre nem tudni. Ami tény, hogy a gyermek továbbra is anyjával van, s a leírt helyzet az elmúlt hónapokban a szomszédok buzgó levelezgetése ellenére mit sem változott.