Ennek köszönhetően értékes tradícióink a gasztronómia területén is, továbbra is fennmaradhatnak. aminek az lehet a magyarázata, hogy szeretünk nosztalgiázni, a kellemes gyermekkori emlékek szívet-lelket felmelengetnek, s anyáink, nagyanyáink ételei az ismerős, újra és újra jóleső, az ünnepet megédesítő ízekkel kitörölhetetlenül belopták magunkat életünkbe. A Karácsony pedig nem csak a szépen feldíszített fenyőfától és ajándékoktól lesz az az ünnep, ami, hanem a hangulatteremtő, elmaradhatatlan ételek sokaságától is, melyeket a család a szépen megterített asztalnál körbeül.

Bőséges lakomák időszaka

Karácsony tájékán gyakori és elmaradhatatlan a szinte kötelező rokonlátogatás, amikor is mindenütt finom falatokkal várják a vendégsereget. Így aztán, mire mindenkinél tiszteletünket tesszük, és a tetejébe még a saját ünnepi menünket is végig esszük, garantáltan felszalad pár kiló plusz. De ki bánja azt! Elvégre mindenki tudja, hogy az ünnepi időszak nem épp a fogyókúráról szól. A finomabbnál finomabb falatokat pedig vétek lenne kihagyni, amikor a karácsonyi fények hangulatában az egész család – gyerekek, testvérek, házastársak, szülők, nagyszülők, barátok – körében fogyaszthatjuk el azokat, hiszen valamiképp így még jobban eső íze van mindennek, ami csak az asztalra kerül, és az egész évben utánozhatatlan, jellegzetes illatok pedig visszavonhatatlanul megkorgatják gyomrunkat.

Listás ünnepi ételeink

Mi más is végezhetett volna az első helyen – toronymagasan és egyértelműen –, mint a laktató és ízgazdag töltött káposzta? A legkedveltebb karácsonyi fogások témakörében ez kapta ugyanis az első helyet, egy oldal korábbi felmérései alapján a válaszadók közül erre az ételre szavaztak a legtöbben. Természetesen a válaszok között mindenféle töltött káposzta szerepelt – tejföllel vagy anélkül –, tájegységnek megfelelően: kolozsvári, magyaros, kemencés, klasszikus, szabolcsi, erdélyi, szatmári… S habár az elkészítésükben mindnél más és más változtatások lelhetőek fel, kiválasztani a legjobbat lehetetlen. A maga módján mindegyik úgy tökéletes, ahogyan van.

A további helyezéseket illetően nem igazán fontos a rangsor, hiszen ízlések szerint kinek mi dívik, azonban néhány következő helyezett említése nem maradhat el. Így méltán közkedvelt címet szerezett a rántott hal, leggyakrabban ponty képében, mellé majonézes vagy ecetes krumplisalátával, illetve a rácponty, vagy halpaprikás túrós csuszával. A halászlé szintén az egyik leggyakoribb vendég a karácsonyi asztalokon, legyen az éppen bajai, balatoni vagy akár szegedi. Gyakorta tálalnak fel a magyarok liba-, kacsa- esetleg pulykasültet is (sokszor aszalt gyümölccsel, vagy naranccsal, gesztenyével töltve), jellegzetes köretként párolt káposztával. Említésre méltó helyeket szerzett még a böjti bableves, a borleves, a húsleves, a franciasaláta kaszinótojással és a tormás sonkatekercs, valamint a hurka, a kolbász, ill. a kocsonya.

És mivel az ünnepi asztalról nem hiányozhatnak a sütemények sem, a rangosabb címeket a következők szerezték: bejgli (legkedveltebb változatként természetesen a diós és mákos), zserbó, mézeskalács, mákosguba, diós és mákos patkó, kalács, vaníliás vagy hókifli, fatörzs, linzer és egyéb diós aprósütemények, almás és gesztenyés sütemények, de említésre került pl. a hólabda, a kókuszkocka, a gyümölcskenyér, a flódni, a mézes krémes, a méteres sütemény, a puszedli és a habcsók is.