A nem mindennapi történet:

A történet egyes részeiről H.N. vezető védőügyvédjétől, Dr. Szőke Zoltántól származó értesüléseket kaptuk meg.

2008. június 19.-én HN-t felkereste négy, magát rendőrnek mondó férfi a munkahelyén, a Benczúr utcában. Azt mondták, hogy sikkasztás miatt keresik, amit a XI. kerületben követtek el. Ekkor nem találták meg, idézést és telefonszámot nem hagytak számára a munkatársainál. A következő napokban a férfi édesapját is felkeresték a fent említett fegyveres emberek hajnali kettő órakor és fényképet kértek a fiáról.

Ekkor H.N. bejelentést tett a III. kerületi kapitányságon. Aki rögzítette a feljelentést, Zimán Zoltán úr volt. A bejelentés után semmi sem történt, 2008. június 25-én az újpalotai lakásán hajnali négy órakor azonban rendőrök jelentek meg és házkutatást tartottak.

A házkutatás úgy zajlott le, hogy felszólították a férfit, nyissa ki a zárt ajtót, aki azonnal felhívta a 11. kerületi kapitányságot, ahol is telefonon azt az információt kapta, hogy a rendőrség nem küldött ki senkit! Majd szóváltás következett az ajtó mindkét oldalán, ismételt telefon és akkor már az ügyintéző hölgy azt a felvilágosítást adta, hogy igen tőlük mentek ki a kollegák. Ekkor a férfi beengedte őket.

Nem mondtak semmit arról, hogy mit keresnek. A házkutatás eredménytelen volt, H.N. mégis elvitték magukkal. Utólag tudtuk meg - mondja az édesanya - hogy a rendőrök állítása szerint a fiam hamisított személyi igazolvánnyal, a bankból 2008. június 13.-án felvett 22 millió forintot. A bank kamerái által készített képeken és a felvételeken nem összetéveszthető módon egy másik személy látszik. Ipari kamerás felvétel van az elkövetőről, aki teljesen magabiztosan közlekedik a banki térben, többször belenéz a kamerába! A magyar rendőrség óriási kudarcának tartja a pórul járt férfi édesanyja, hogy 66 perc videofelvétel áll rendelkezésre egy bűncselekmény elkövetőjéről, akit ez alapján nemcsak nem tudnak beazonosítani, hanem egy vele össze nem téveszthető olyan személy ellen nyomoznak és helyeztetnek előzetes letartóztatásba, akinek előbb öt, de ma már hat tanú igazol alibit. A vádlott 5 társával együtt eltávozott munkahelyéről a bűncselekmény történtekor és kb. 1-1,5 órát töltött ezzel a társasággal egy közeli kávézóban, a munkahelyének ipari kamerás felvétele igazolja, hogy mindannyian visszatértek. A rendőrségen tanúkihallgatásuk alkalmával öten vallották, hogy valóban velük volt a kérdéses időpontban. A pénz felvétele a Móricz Zsigmond körtéren történt, ugyanebben az időben, azaz 2008. június 13.-án 10 óra 29 perckor. H.N. tartózkodási helyének kiderítésében a telefon cellainformációjának vizsgálata is azt erősítette meg, hogy a munkahelye közelében tartózkodott a bűncselekmény elkövetésének időpontjában. Ami a bank ipari kamerájának felvételét illeti ugyanebben az időpontban:

2008. Június 12-én: A K&H Bank kameráján látható személy bemegy a Móricz Zsigmond körtéri bankfiókba, hogy M. Attila húsipari nagyvállalkozó számlájáról, nevében, bejelentse a nagy összegű pénzfelvételt. A csaló vásárolt egy Vitamax kártyát és aznap délután a Bank Pozsonyi utcai fiókjában megrendelte a phone banking szolgáltatást és a másnap felvett pénz telefonon történő banki értesítését a most vásárolt Vitamax kártyára kérte.

Ez a művelet le is zajlott, felbontották a vállalkozó számlájának lekötését. Hol volt az aláírás ellenőrzése? Megtörtént? Egyezett az aláírás? Milyen hamis igazolványt mutatott be a csaló? Készített a csaló által bemutatott igazolványról a banki alkalmazott másolatot? Nem tudjuk! Nagyon érdekes momentum a felvételen az, hogy az illető 10.44 perckor az üres ügyintézői pultnál egyedül ülve, néha a mellkasára figyelve, „magában beszél” valamint az íróasztalon lévő papírról olvassa „valaki számára” az ott lévő szöveget.

2008. június 13. A csaló férfi megérkezik a bankba, sorszámot kér, és leül a 9. számú pulthoz. A Móricz Zsigmond körtéri fióknak, van 2 db külső kamerája, ugyanis a csaló 2008. június 13-án kiment, közel 10 percre a bankból, de erről az eseményről a felvételeket nem kapták meg az ügy érintettjei.

Mi történhetett a bankon kívül?

K. Andrea a K&H Bank alkalmazottja a csalóval kedélyesen társalog, az asztalon előtte van egy csomó papír, ezekből egyet kiválasztott, és akkor ír rá valamit a csaló, amikor a banki alkalmazott hölgy valamiért eltávozik a pulttól, majd a csaló az iratot elteszi a táskájába.

K. Andrea több Banki szakmai hibát véttet a készpénz kifizetésénél, miszerint nem alkalmazta a „négy szem elvét” ami azt jelenti, hogy kötelező a nagy összegű kifizetéseknél még egy embernek leellenőrizni a tranzakciót. Tehát ezt is elmulasztotta!

Nem vette észre, hogy a Banknál bejelentett hivatalos bélyegző nem egyezik a csaló által használt bélyegzővel „nem egyezett a cím és a telefonszám se!” ezeket a hibákat a K&H Bank is elismerte és fegyelmi eljárást indítottak K. Andrea alkalmazott a mai napig a Bank alkalmazásában áll. Miért? A rendőröknek miért nem tűntek fel ezek hibák, miért nem akartak tudomást venni róla?

Majd ezek után a visszaérkezett banki alkalmazott letesz 11 köteg pénzt a pultra. A banki alkalmazott az ipari kamerán tisztán láthatóan, a pénzt megszámolás nélkül adja át a csaló férfinak, és az a pénzkötegeket szintén számolás nélkül berakja a táskájába. Miután a banki alkalmazott hölgy a pénzkötegeket a pultra lerakta számolás nélkül és a csaló férfi szintén számolás nélkül a táskájába kezdi elrakni,- a banki alkalmazott hölgy feláll és elmegy a pulttól, a pénzt otthagyja. A hölgy, miután a csaló elrakja a pénzt, előkerül és kezet fog a csaló férfivel! M. Attila /a sértett vállalkozó/ a készpénzfelvételt követő héten jön rá arra, hogy a számlájáról hiányzik az összeg. Tekintettel arra, hogy H. N. intézte vállalata ügyeit, személyes kapcsolatban állt vele, és miután a bank megmutatta a felvételt a számla tulajdonosának, hasonlóságot vélt felfedezni a csalóban. Az elfogatás és a jogosulatlan pénzfelvétel között, közel 12 nap telt el!

2008. június 25-én a F. Attila a XI. kerület nyomozó hadnagya is többször hibázott a szembesítést követően, ami jegyzőkönyvekből is kiderül, hiszen többször kivitte a szembesítő helységből, a tanú alatt vallott gyanúsított kihallgatását tartalmazó iratokat. A pénzt átadó banki alkalmazott hölgy az egyetlen tanú a vádlott ellen, csak harmadszorra ismerte fel a férfit, a mai vallomása alapján ekkor is csak 70%-os biztonsággal! Az ügyvéd ezt jegyzőkönyvezteti is, és a szembesítés ilyen formáját kifogásolja. Korábban a Blikk c. napilap közölte is a képeket és lehozta a munkahelyi kamerájának a felvételét.

Szinte hihetetlen, de 4 napon belül visszakerült a pénz a bankszámlára!

"A védőügyvédünk, megdöbbenésünkre arról informált bennünket, hogy a pénzt, amíg a fiam előzetes letartóztatásban van, visszafizetésre került a vállalkozó számlájára! Mint kiderült, a bank fizette vissza a teljes összeget a Vállalkozó számlájára! Állítólag azért, mert a banki alkalmazott valamilyen hibát követett el a tranzakció során. Többet azonban nem sikerült megtudni a dologról." Jól látható a felvételeken, hogy a pénzt annak megszámolása nélkül adja át az alkalmazott, és az átvevő sem vesződött számolással, amikor eltette a nem csekély összeget.

Összefoglalva: H.N. mellett 5 kollégája tanúskodik akkor és a cella információk és a híváslisták alapján még 3 tanút idéztek be, akik szintén tanúsították, hogy abban az időben a gyanúsítottal beszéltek.

Közben igazságügyi poligráfos hazugságvizsgálat alá is vonták H.N.-t, melyből azt állapították meg, hogy „teljesen kizárható az elkövetői körből is” azaz semmilyen módon nem kapcsolható a bűncselekményhez.

Más gondok is akadnak a letartóztatás körül: A fényképeken és a videofelvételeken jól felismerhetően egy idősebb, más arckarakterű ember látható, akit antropológus sem tartott összetéveszthetőnek a vádlottal.

A március 3-án tartott tárgyalás nem az utolsó, a bíró ugyanis május végére tűzte ki a következő, az ügyet talán lezáró tárgyalást.

Másfél óra csúszással indult a tárgyalás a Budai Központi Kerületi Bíróságon, ahol a sajtó képviselői elé nem gördítettek akadályt, de legnagyobb bánatunkra a kamerák kint maradtak.

A bíró három tanút hallgatott meg, ők fenntartották korábban tett vallomásukat. T-né K. Andrea tanú, az ügyben szereplő banki alkalmazott, határozott nem tudom biztosan-t válaszolt arra a kérdésre, hogy felismeri-e a vádlottat, mint a tett elkövetőjét.” Fenntartom a vallomásomat… elbizonytalanodtam, régen volt… Hasonlítanak egymásra…Szemük, arcformájuk hasonlít az én megítélésem szerint…Nyilván van eltérés a két férfi között, vallotta felelőssége teljes tudatában, amikor szembesítették a tanúként beidézett, rabosított N. Sz. Dáviddal, aki éppen előzetes letartóztatását tölti hasonló ügyben (és akinél a rendőrök megtalálták a vállalkozó nevére kiállított hamis személyi igazolványt, hamis bankkártyákkal együtt).

Az elsőként meghallgatott tanú a következőkkel egészítette ki vallomását: ”Amikor egy ilyen esemény történik az ember izgatott, feszült, azt mondanám ma, hogy nem tudom melyikük volt! Más szögből készültek azok a felvételek! H. N. védője ekkor emlékeztette a bíróságot, hogy kezdetben is csak bizonytalan, 80%-os volt a vád tanújának H. N-re vonatkozó felismerése. A károsult vállalkozónak, a felvételek alapján akkor úgy tűnt, hogy a későbbi vádlottat, személyes ismerősét látja a kamerák felvételein, ő viszont nem jelent meg a mai tárgyaláson. N. Dávid, a második számú tanú fenntartotta előbbi vallomását, nem kívánt semmit hozzátenni, megismételte, hogy zsarolás áldozata lett, azért tartotta magánál a hamis személyit és bankkártyákat, mert ezt követelték tőle, viszont nem használta az iratokat, nem követett el visszaélést…

A. János, a harmadik tanú, a bank központi egységében dolgozott, biztonsági főnökként, ő vizsgálta bankon belül a visszaélés ügyét. A kérdésekre elmondta, hogy ”történnek olykor csalások, visszaélések, pénzfelvételek hamis iratokkal, ezekről, ha készült jegyzőkönyv (két év távlatából, már nem volt biztos benne). A vádlott megkérdezte a tanútól, hogy szokványos eljárás-e pótolni az ügyfelek számláján a hiányzó összeget, és hogy ez nem bizonyítja-e hogy az alkalmazott hibázott? Kiderült, hogy egy kukából előkerült egy rosszul kitöltött átvételi bizonylat az említett összegről, valamint az, hogy a helyesen kitöltöttet csak aláírásra adta át az alkalmazott az ügyfélnek, különben maga töltötte ki. Ez a tanú szerint szokványos eljárás náluk és az is természetes, hogy az ügyfélpultban adnak át ekkora összeget, hogyha az ügyfél nem kéri az „intim pénztár” használatát. „Lehetséges, hogy hibázott az alkalmazott az említett ügyben, már nem emlékszem, hogy készült-e írásos jegyzőkönyv a hibákról. Az, hogy visszapótolják a pénzt az ügyfél számlájára megtörténhet, ha olyan az üzleti kapcsolat a bank és az ügyfél között.”- mondta a banki biztonságért felelős ember. Mit is mondhatunk minderre, mindenesetre meglepő fordulat, és mindenképpen felveti, hogy az okafogyottá vált helyzetben miért is folytatták évekig ilyen kitartóan H. N. meghurcoltatását? Meghallgatták még tanúként H. N. egykori munkatársát, aki „korrekt úriember”-nek tarja a vádlottat, és felismerte önmagát vele együtt a felvételen. Volt egy érdekes momentum, a többi alkalmazottat, négy hölgyet, akikkel akkoriban rendszeresen együtt jártak kávézni, nem ismerte fel és bizonytalanságot mutatott a dátummal kapcsolatban is, amikor a munkahelyük előtt rögzített felvétel készült.

Május végére tűzték ki az utolsó tárgyalás időpontját, az ügy lezárása és a döntés előtt a bíró bekérte még a háromtagú igazságügyi írásszakértői testület döntését és az igazságügyi hangszakértői vizsgálat eredményét a két férfi összehasonlítása érdekében, hogy végre kiderüljön, melyikük azonos azzal, aki a csalás időpontjában készült banki felvételeken szerepel. Nem tehetünk addig egyebet mint azt, hogy az ügy szereplőivel együtt várjuk a további fejleményeket és a bírói döntéshozatalt.