Már volt néhány előadása, szeptembertől pedig ötven településre szeretné elvinni a műsort. A Vasárnap Reggelben arról mesél, hogyan lett csapat a Badár Sándor-Kőváry Barna-Pataki Ádám hármasból.

"Egy ilyen utazásra csak úgy lehet elindulni, ha halálosan bízunk a társunkban. Hogy tudjuk, a harcban nem azt kérdezi, merre fussunk, hanem, hogy kit kell legyőzni. Afrikát nem ismertem, s az emberek többsége is így van ezzel. Sötét folt, amely egyben veszélyesnek is tűnik, kezdve az iszlám-arab világ rejtélyeivel, egészen az al-Kaidáig, a terroristákig" - mondja Badár Sándor, aki szerint kint már nincs idő a félelemre, ott a megoldásokon kell törni a fejet.

"Az innivalónk például idővel elfogyott, muszáj volt palackos vizet szereznünk. Egy kocsmánál álltunk meg, ahol egy csomó férfi éppen meccset nézett, s vesztésre állt a csapatuk, úgyhogy elég morcosnak látszottak. Ilyen közegben ki meri nyugodt szívvel feltenni a kérdést, hogy van-e palackos vizük, és eladnának-e belőle? De amint megszólítottuk őket, azonnal kiderült, hogy kár volt aggódni. Lehet, hogy szegények az ottaniak, de mindig barátságosak és segítőkészek voltak.

Az, hogy egy határátlépés kilenc óráig tart, nem volt idegen, hiszen az ukrán határon még ma is előfordulnak hosszú várakozások. Volt, hogy a határőr egyszer csak eldobott mindent, hogy idő van, de nem annak az ideje jött el, hogy indulhassunk, hanem az imáé, úgyhogy kirohantak a sivatag szélére, és hajlongtak Mekka felé, míg mi álltunk a napon a 43 fokban. Ha a légkondit járattuk, akkor a benzin fogyott, márpedig az Afrikában nagy kincs. Ha pedig leállítottuk a motort, akkor meg az étel rohadt ránk, úgyhogy volt min gondolkodnunk."

STOP / Vasárnap Reggel