Sikeres vállalkozó, médiamágnás – az RTL Klub volt társtulajdonosa –, producer... és kerüli a nyilvánosságot. Rákosi Tamással mindeddig kevés interjú készült, noha pályája bővelkedik fordulatokban, életmódja és életfelfogása pedig irigylésre méltó.

Budapest elegáns szállodájának az éttermébe beszéltünk meg találkozót. A recepció átépítése miatt majdnem elkésem. Bolyongok a lépcsőház útvesztőjében, közben rendezem a gondolataimat – pontosabban csak próbálom rendezni. Az agyam jelenleg a túlélésen kattog – még egy zárt ajtó és előjön a nem létező klausztrofóbiám. Néhány perc telik csak el, de vagy egy órának tűnik. Az egyik átjáró végül megkönyörül rajtam és az első emeleten találom magam, ahol Rákosi Tamásba botlok. Bingó! Végül is miatta vagyok itt. Szerintem én jobban örülök neki, mint ő nekem. És nemcsak azért, mert ez azt jelenti, nem találnak meg hónapok múlva a falba betonozva, hanem mert nem szívesen beszél magáról. Sőt egyáltalán nem is szokott nyilatkozni. A Playboyjal most mégis kivételt tett.

Arra léptem be az előtérbe, hogy a szálloda személyzetével beszélgetsz, sőt a téged ismerők szerint nehéz előtted köszönni bárkinek is. Ennyire figyelsz a megítélésedre, vagy egyszerűen csak figyelmes vagy?

Ellenkező esetben mennyire vagy kemény? Gondolok itt arra, ha valaki hibázik a munkájában.

Főleg emiatt morzsolódnak le emberek az életedből?
Rákosi: Nem, mert nagyjából tisztában vannak a játékszabályokkal. Szerencsés ember vagyok, mert akadnak olyan kollégáim, akik 20–30 éve mellettem dolgoznak.

A saját hibáiddal is ennyire elnéző vagy?

Azért ez kívülről nézve nem ennyire egyszerű. Alig voltál tízéves, amikor a szüleiddel elhagytátok Magyarországot. Mennyire vannak emlékeid ebből a korszakból?

Ilyen fiatalon fel tudtad fogni, mit kell tenned azért, hogy elfogadjanak?