Kommentár nélkül :)

Egy idős néni áll a zebránál és készül átkelni a rövid ideig tartó zöldön. Lassú, mert jobb kezében botja, amire támaszkodik, bal kezével pedig húzza gurulós szatyrát. Benne krumpli, savanyúság, alma, liszt, ingyenes újság, szemüveg, orvosi leletek: egyszóval az élete. Lassúságával kockáztatja, hogy elgázolja két sávnyi kocsi, vagy a 4-es 6-os villamos. Ekkor megjelenik mellette egy fülkarikás, tetovált, orrpiercinges srác. Vörös hajjal, kakastaréjban, kihívó tekintet, láthatóan bármikor kész verekedni, balhézni.
A néni elképesztő lassúsággal kel át az úttesten. A járókelők kikerülik, legfeljebb mandinerből nézik kínlódását. A legtöbben csak lazán elsétálnak mellette, mondván nem az ő dolguk. De ekkor a kakastaréjos udvariasan elkéri a kézikocsit, egyik kezével húzni kezdi, amíg másik karját kapaszkodóul kínálja fel. Az egész utca őket nézi. Még épp időben átérnek.
A néni hálálkodik a punknak, ő pedig e szavakkal hárítja nevetve: "Semmiség, tessék csak hagyni a g**ibe." A néni meglepődik, majd ő is nevet. Két generáció mosolyog egymásra.