„A családtagok közül senki sem. Némán álltak. Valaki megszólalt a háttérben:
- Ha szabadna nékem hozzászólni... Ugyanis az önműködő villamosjegyek végett legalábbis egy liftet kellene alkalmazni, hogy villany erejű jármű legyen a házban.
Egy keresztes vitéz mondta ezt, kinek felütött sisakellenzője alól Vucli úr kancsal, nagy bajuszú képe tűnt elő.
- Természetesen megfontolás tárgyává tesszük, mert a korszerű berendezések a várkastély hagyományait nem sértik.”

Be kell egyáltalán mutatni valakinek Rejtő Jenőt? Őszintén remélem, hogy senki nem jelentkezik, mert nem igazán látom innét, és így roppant kínos lenne, ha valaki esetleg jelentkezne, és a kérdés megválaszolása reményében olvasná tovább a bejegyzést. Ugyanis ezt én csak bevezetésnek szánom, szóval, akit érdekel a szerző életrajza az guglizzon rá.
Ez könyve, talán kevésbé ismert, mint a Három testőr Afrikában, vagy az Ellopott cirkáló, de a stílusa és jellegzetes humora nem hiányzik belőle.
Ez látszik már abból is, hogy a regény jórészt egy elmegyógyintézetben játszódik. No, nem kell megriadni, hiszen ez egy kacagtató könyv.
A történet főhőse Sir Felix, aki nősülni készül. Élesebb elméjű olvasóim már bizonyára észreveszik a bolondokháza és a szándék közötti nyilvánvaló összefüggést. Talán ha az ifjú dühöng, nem kényszerítik zord ősei ilyen helyre.
Felixen azon nem fog a sajátos gyógymód, sőt kifejezetten sértőnek találja, mikor fény derül a titokra. Hősünket azonban nem kell félteni, azonnal megtalálja a megfelelő ellenlépést. Úgy dönt, hogy amíg ősei nem kérnek tőle nyilvánosan bocsánatot, botrányt botrány után fog elkövetni.
De mindehhez először meg is kéne szöknie, márpedig ez nem olyan egyszerű, ha az emberre egy Jagodek főápoló vigyáz.
Hogy ez mégis sikerül, az Bobnak köszönhető, Ellen Grace a menyasszonyjelölt testvérének.
Persze mindenki halálra keresi a szökevényt, csakhogy senki nem találja.
Eközben pedig, bár a helyzet így is eléggé kétségbeejtő az elmegyógyintézet igazgatójának, kirabolják a széfet.
A bűnnel pedig Sir Felixet gyanúsítják.
Hogy ez igaz, avagy sem, azt nem árulom el. Tessék szépen elolvasni.
A regényben feltűnnek az elmegyógyintézet rokonszenves lakói, akikről kiderül, hogy eléggé normálisak, csak a kinti világban elterülő bolondokháza lakói hülyék. Hát igen, minden csak hozzáállás kérdése, de a lényeg, hogy az őrültséget jól kell álcázni, mert akár így híres is lehet az ember. Hogy Vucli Tóbiásnak, az önműködő villamosjegy feltalálójának ez mégsem sikerült, az már csak a sors fintora.
Találkozhatunk még a rendőrségi álcázati célzattal műőrültnek titulált tagjaival, valamint Felix jegyesével, aki szintén segíteni akar kedvesének.
Azonban a nemesi rokonoknak sem könnyű a sora, mert Felix, miután csak elhagyta a biztonságos óvóhelyét, egy sereggel vonult be a várba. Valódival, még ha a páncél alatt a motoros klub tagjai rejlettek is. Felix, mint várúr szigorúan megköveteli a hagyományok betartását, pontról-pontra. És ez korántsem olyan fényes dolog, mint előre elképzelték.
A vége persze boldogság, és esküvő, ezzel, gondolom, senkinek sem mondtam újat.
A kötetet ajánlom egy nehéz nap végére kikapcsolódásként, vagy egy kellemes, nyári délutánra, mikor az ember még gondolkozni is lusta.