Október 23-án reggel a Városháza első emeleti folyosóján Szigethy Attila emléktáblájánál tisztelegtek az önkormányzat képviselői, majd megkoszorúzták Szigethy Attila domborművét a Szent István út 5. szám előtt, a Dunántúli Nemzeti Tanács egykori működési helyén.

A városi ünnepséget a Bisinger sétányon, a Golgota emlékműnél rendezték, ahol Borkai Zsolt polgármester úgy fogalmazott, hatvan esztendő nagy idő egy ember életében, de egy röpke pillanat a történelemben. „Az 1956-os forradalom időbeli közelsége most még ténylegesen ott érezhető a családi beszélgetésekben, az 56-os hősök visszaemlékezéseiben, ott dobog a szívekben. Ténylegesen erőt meríthetünk belőle! 1956 ma is él, itt él közöttünk, bennünk, és átélői közül sokan vannak még ma is velünk. Nekik köszönhetően a forradalomról nem megsárgult történelemkönyvek tanúskodnak, hanem társaink, tanáraink, barátaink, szüleink, nagyszüleink elmondásai, szavai és könnycseppjei. Az idő azonban múlik, nem tehetünk ellene. Egyre kevesebben lesznek azok, akik nemcsak átélték, hanem megírták a történelmet.”

A polgármester arra is felhívta az emlékezők figyelmét, meg kell becsülni, hogy a mi generációnk tagjai és a mai fiatalok még a leghitelesebb emberektől, a köztünk élő 56-osoktól hallhatják, hogy ők hogyan élték meg mindazt, amire majd az utánunk következő generációk is büszkén emlékeznek, de nem lesznek már köztünk, akiknek feltehetnék a kérdéseiket! „Kérdezzetek, hogy aztán Ti magatok is hírnökei lehessetek 56 üzenetének, 56 hőseinek!” Kiemelte, évtizedeket kellett várni, hogy újra lehessen egyáltalán nyíltan beszélni a történtekről, évtizedeket kellett várni, hogy a szégyenteljes hallgatás helyett Nemzeti Ünnep lehessen október 23., 33 évvel később azonban kikiáltották a köztársaságot, s megbukott a rendszer, ami leverte a tiszta forradalmat.

Az emlékező beszédet követően a Győri Nemzeti Színház művészei adtak ünnepi műsort, majd a különböző szervezetek, pártok és a győri polgárok helyezték el koszorúikat.

A Városháza előtti téren a 60-ik évforduló tiszteletére rendhagyó szabadtéri kiállítás nyílt, az 1956-os lengyel-magyar sortüzek emlékére, amely nem csak a diktatúra által elkövetett kegyetlenségeket mutatja be, de rávilágít arra is, hogy 1956-ban – mint már addig sokszor – hasonló célkitűzések fogalmazódtak meg a lengyel és magyar nemzet előtt. Így adódott, hogy a lengyelek diktatúra elleni fellépése és 1956 magyar forradalma között szoros és szerves kapcsolat képződött. A hatalom brutalitása pedig hasonló volt Poznanban, a budapesti Kossuth téren, Győrött és Mosonmagyaróváron egyaránt.

A tárlat november 4-ig tekinthető meg Győrben és Poznanban párhuzamosan. A kiállítás az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatásával, az Országgyűlési Múzeum, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete Poznani Részlege, a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Varsói Magyar Kulturális Intézet rendezésében készült.