A fogyasztók szívesen kóstolják az újat, de aztán örömmel térnek vissza a hagyományos ízek világához, melyek gyermekkorukhoz, családjukhoz, nemzetükhöz kötik őket.

A ’48-as szabadságharc költője, Petőfi Sándor, aki olykor igen messzire keveredett a szülői háztól, egy rövid kis versében, édesanyját megszólítva vall az otthoni kenyérről, melyet küllemre ő maga sem talál olyan szépnek, mint például a városi fehér kenyeret, mégis elfogultan dicséri: „Itthon sokkal jobb ízü énnekem A fekete, mint máshol a fehér.” (ld. P.S.: Fekete kenyér) A vers lényegében állásfoglalás a hagyományok, az otthoni ízek és emlékek mellett. Március költőjének elkötelezettsége a szabadság és a nemzeti érdek mellett mindenki által ismert tény, mint ahogyan korunk embere számára is ismert dilemma a vásárlás során: hazai termék, vagy külföldi?! Vajon mi a különbség? Válaszként lehetne patetikus, nagy szavakat találni, de maradjunk Petőfi egyszerűségénél: a hazai termék, mely honfitársaink kezei által a magyar föld termette alapanyagokból készül, olyan receptek alapján, melyeket őseink is ismertek és szerettek, eleve és szinte megmagyarázhatatlan okokból ízletesebbek.


Talán e jelenségre reagál az a néhány – elsősorban családi vállalkozásban működő – pékség, mely nem sajnálva a költségeket, a magyaros hagyományokhoz visszatérve búbos kemencéket építtet, hogy olyan termékekkel léphessen a piacra, melyek garantáltan elégedettséggel töltik el a vásárlókat.
A Pedró pékség tulajdonosa, Vajda Péter is a hagyományos kemencék pártján áll. „Bár így többszöröse a kenyér előállításának időtartama, hiszen magának a kovásznak az érési ideje is több mint tíz órát vesz igénybe, s a hagyományos kemencékben is több időt kell, hogy eltöltsön a készülő kenyér, de az eredmény magáért beszél: az általunk forgalmazott Betyár kenyér, mely egy lassúbb, de éppen ezért gondosabb előállítási folyamat eredménye, pár év óta az egyik legnépszerűbb termékünk!” A közismert pék tehát nem használja azokat a mesterségesen előállított kovászhelyettesítőket, melyekkel a kenyér előállítása olcsóbbá és gyorsabbá válna, viszont egészségtelenebb és gyengébb minőségű lenne. „Az előállítás módja azonban csak az egyik tényező, a másik ugyanennyire fontos kellék maga az alapanyag, melynek igazodnia kell a hagyományos módon előállított termékekhez. Ezért dolgozunk hazai gabonából, rozs és kétféle búzalisztből felhasználva régi, bevált családi recepteket.”

Nyilván felmerül bennünk a kérdés: milyen esélyekkel veheti fel egy magyar középvállalkozás a versenyt az óriáscégekkel szemben? Az említett Pedró pékség hitvallása szerint egyfajta szabadságharccal, melyet a hagyomány és a kiváló minőség melletti kiállással lehet megvívni: „említett termékünk, a Betyár kenyér fantázianévvel ellátott büszkeségünk hivatott jelezni, hogy részt akarunk venni a hazai termék elismerésének küzdelmében, hiszen a jó kenyér mindenkinek jár!”