- A vers, úgy vélem, – a nyakoncsíphetetlen irodalom. Verssel foglalkozni, akár olvasni, akár mondani, mágikus tevékenység. Egyszerre hat szívre, lélekre, értelemre. A próza, a dráma természeténél fogva „kontrolláltabb,” formája elkerülhetetlenül jobban tapad a tartalomhoz. A vers az irodalmi alkotások pillangója. Szerb Antal írta, bármilyen rossz korban élünk is, „Ha a versek megmaradnak – talán a lényeg marad meg.” – mondja Maszlay István.

Azt vallja, ahogy énekelni, úgy verset mondani is kötelező. Mindegy, hogy az ember üzemgazdász, asztalos vagy informatikus, szüksége van a dalra és a versre. Legfeljebb nem tud róla. Hogy ez tudatosuljon az emberben és mindennapi versfogyasztóvá váljon, legjobb fiatal korban hozzászoktatni értelmét és szívét a versmondás élményéhez. Ezért is határozta el a kurzus indítását. Emellett természetesen személyes okai is vannak:

- Édesapám nagy világversenyeken jelentős eredményekkel bíró vívóbajnok volt. Világ- és Európa bajnok, aranyérmekkel, két olimpiai bronzéremmel a tarsolyában késő öregkoráig tanított. Szeretném az ő példáját követni. Valahol azt olvastam, ha egy öreg szamuráj, életben maradt – ami nagyon ritka volt, hiszen ők arra szerződtek a világgal, hogy feláldozzák uruk számára az életüket – és nem kezdte átadni azt a tudást, amit a mestereitől kapott, akkor az élete gyakorlatilag érvénytelenné vált. Én most már ilyen öreg szamuráj korba érkeztem és hatalmas a késztetés bennem, hogy mindazt, amihez értek, amit kaptam, amivel foglalkoztam egész életemben azt átadjam a fiataloknak, úgy gondolom, a féltékenyen őrzött tudás lelki méreggé válhat.

Az ingyenes foglalkozások szerdánként 15 órakor kezdődnek a Gyermekek Házában. Az első alkalom október 12. Jelentkezni személyesen vagy a 312-120-as telefonszámon lehet.

Trunkos Ildikó