A csapatok pilótafelállása némileg változott, a Szintézis csapatot Kandzsarov Péter, Kolibács Jenő, Marcus Stanzl, Ábrahám Krisztián, Bertalan Gábor és Bertalan Balázs alkották, míg az Aktív csapatban Várday Levente, Szabó Dávid, Kremola Ferenc, Csinger László és Kienesberger René voltak. 

Az időjárás-előrejelzés teljes kánikulát ígért egész hétvégére, így viszonylag könnyű dolgunk volt a beállítások terén, hiszen „csak" azt kellett megtalálnunk mi a jó beállítás tűző napon, tikkasztó hőségben, és azt alkalmazni egész hétvége során. Viszonylag jól is haladtunk a dolgokkal pénteken, ellenére annak, hogy a pilótákat meglehetősen terhelte a forróság.

Szombaton reggel már a versenyre szánt új gumigarnitúrával kezdte meg az időmérő edzést az osztrák Marcus Stanzl az egyes, míg Várday Levente a kettes csapatban. Az időmérő viszonylag jól indult a GM-Szintézis számára, és rosszul a GM-Aktiv számára, Marcus simán jutott tovább, de csak az élmezőny végén, Levente viszont sajnos nem tudta tovább vinni a csapatot. A pálya és a levegő hőmérséklete eközben folyamatosan emelkedett, de a péntek délutáni beállítást nem mertük alkalmazni még, hiszen egyrészt az aszfalt még jóval hidegebb volt, másrészt az új garnitúra jobban is tapadt, mint a tesztelésre szánt gumik. Az első 14 versenyző közé Kandzsarov Péternek kellett bevinni a csapatot, ami sikerült is neki, de az időeredményen már látszott, hogy valamit állítani kell a gokarton, mert így nem tudjuk felvenni a versenyt az élcsapatokkal. Az időmérő harmadik etapját Bertalan Balázs kapta, akinek sajnos csak a 9. helyet sikerült összehoznia (első 8 jutott tovább az utolsó szakaszba). Így az időmérő után meglehetősen nehéz helyzetben volt mindkét csapat...

Három darab 2,5 órás verseny állt előttünk, melyeken fél óránként voltak kötelező pilótacserék. Ez a Short Race egy taktikai verseny, ahol a szabályok feszegetésével lehetséges csak jó időeredményt elérni. Dióhéjban elmondva, ez úgy néz ki, hogy csak a versenyek alatt lehet tankolni, és csak akkor, amikor éppen nincs pilótacsere (ami 25-35perc 55-65 és így tovább fél óránként), továbbá a verseny utolsó 5 percében szintén tilos a tankolás. A csapatok a boksz-utcába jövetelkor nem „csak" azt az időt veszítik el, amit ott töltenek, hanem a bevezető és a kivezető kör időtartamát is (kb 100mp), mivel az időmérő a boxban nem mér be. Így súrolva a szabályban leírtakat, sokan megpróbálkoznak azzal, hogy a pilótacserék végén hívják ki az emberüket, és a pilótacsere után közvetlenül jönnek be tankolni, majd kivárják a tankolóban állva, míg megszólal a cserék végét jelző sziréna. Ekkor elindul a fixidős (90mp) tankolás, és az adott csapat egy boksz-kiállással abszolválta a cserét és a tankolást is. Ennek a hátulütői, hogy ha a csapat túl korán hívja ki az emberét, akkor túl sokat kell várni a tankolóra, ha túl későn, akkor lehet, hogy többen megelőzik, és egyszerre csak két gokart fér be a tankolóhoz, aki később jött annak ki kell várnia az előtte lévő 90mp-ét és csak utána indul az ő órája. Azt, hogy a tank körülbelül 2 óra után kíméletlenül kifogy még nem is említettem...

Ennek tudatában vágtunk neki a versenynek egy előre eltervezett taktikával. Bertalan Balázs volt a rajtoló ember az első versenyen, majd Kandzsarov Péter váltotta, a harmadik egyben legfontosabb etapot pedig Bertalan Gábor csinálta, akinek pontosan kellett figyelnie arra melyik pillanatban hívjuk ki, mivel a harmadik csere idejére időzítettük az első tankolásunkat. Egy perccel a pilótacsere vége előtt ki is lett hívva, és elsőként értünk a tankolóhoz, ami óriási siker volt, hiszen több csapat (köztük a bajnokságot vezető Cashpoint is) próbálkozott sikertelenül, időben a tankolóhoz érni. A negyedik etapot Marcus, majd az utolsó Jenci mente. Sokáig a negyedik helyen álltunk, de sajnos a vége előtt Daniel Sutil (B&B Racing Team/ tavalyi bajnokok) megelőzött, így az első versenyt az ötödik helyen végezte a 19-es rajtszámú Gokartmánia csapat, míg a 18-asok a 18. helyen zártak.

Újítás az eddigi évekhez képest, hogy a versenyek között 8 perc szerelési idő áll a csapatok rendelkezésére, ami alatt át lehet nézni a gokartot, és adott esetben új beállítást lehet rá csinálni. Tudatában voltunk annak a sajnálatos ténynek, hogy a négyből csak három gumink volt megfelelő jelzésű, és a bal hátsó gumink egy betűben eltért, ami 3-4 tized-másodperc hátrányt jelentett. Így az élcsapatokkal nem nagyon tudtuk felvenni a versenyt, de a lehetőségekhez képest a legjobbat kellett kihozni a helyzetből.

A második versenyen is Bali rajtolt, majd az első cserénél Gábor vette át a helyét, hogy ismét ő legyen az, akit a megfelelő pillanatban ki tud hívni a csapat. Azért, hogy a procedúra ne legyen túl egyszerű még egy sokadik faktor is fellépett nehézségként, mégpedig az, hogy a benzin erősen fogyóban volt. Gábor és a csapat között folyamatos volt a -mutogatós- kommunikáció, mennyire nyomhatja, mennyit kell spórolni, mennyi ideig kell még mennie... Végül körülbelül 2perccel a pilótacsere-időszak vége előtt lett kihívva, aminek következtében elég sokáig kellett várnunk a tankolóra, de összességében viszonylag jól sikerült letudnunk ezeket az izgalmakat is. Immáron teli tankkal Peti ment vissza a pályára, akit Marcus váltott a negyedik, nehézsúlyos etapra, majd az utolsó etapot megint Jenci teljesítette, akinek ezen a versenyen, hatodik helyen sikerült behoznia a csapatot. Az Aktív csapat eközben szintén komoly teljesítményt nyújtva a 11. helyig jutott.

Mivel Gábor már többször is teljesítette a legtaktikásabb etapot, nem volt más hátra, mint hogy az utolsó versenyen ő rajtoljon, és így ismét neki kellett tankolni az első etap végén. Mivel kétszer már teljesen jól mentek a dolgok, mi jöhetett más, mint hogy harmadszorra még jobban sikerüljön, és a legtökéletesebb pillanatot elkapva sikerült kihívni. A második etap Petié volt, aztán Jenci váltotta, majd a nehéz etapot ismét Marcus mente. Az utolsó etapra Bali maradt, akinek szinte üres tankkal kellett még fél órát mennie. A jelzések kintről meg voltak beszélve, milyen köridőket kell menni, hol vannak közvetlen ellenfelek, és mikor lehet spórolni. Előbbieket pedig felülírta az, amit a pilóta bentről, a benzinmennyiségről látott. Mivel a csapat óriási szerencséjére nem voltak közvetlen közelben ellenfelek, így el lehetett spórolni az utolsó néhány kört, és be lehetett húzni egy szenzációsan sikerült nap legjobb helyezését, negyedikek lettünk. A kettes csapatunk a 15. helyen végzett, ami a körülményekhez képest szép eredmény volt.
Összesített eredmény alapján a GM-Szintézis az 5. míg a GM-Aktiv a 15. helyen zárt.

Vasárnap került sor a versenyzők által leginkább várt Sprint versenyekre, amelyeken már nem a taktikázás, hanem a gyorsaság, és az előzések hozzák az eredményt. Változás idén, hogy már 10 fél órás verseny dönt a végeredményről (tavaly 8 volt).

Sokáig kérdéses volt, hogy mikor tegyük fel, vagy egyáltalán feltegyük-e a puhább összetételű gumikat, amiből a szabály szerint egy teljes garnitúrát lehet elhasználni a teljes szezon során. Ellene szólt, hogy még be sem volt koptatva, és hogy nem volt semmilyen beállításunk hozzá. Végül várakozó álláspontra helyezkedtünk, néztük, hogy a többiek mit csinálnak... Az első rajthoz a kemény gumikkal álltunk, viszont már orvosoltuk a szombati napon hátráltató gumi kódhibáját (kicseréltük). Bali rajtolt, kis idő elteltével még úgy tűnt, hogy a puhább gumi nem is jelent olyan nagy előnyt, de idővel látszódott, hogy azokkal nem tudjuk felvenni a versenyt akik a lágy gumikat használják. Az első három helyet így a puha gumival induló csapatok foglalták el, őket a Cashpoint Racing-es Jilka Stephan követte, és az ötödik helyen ádáz küzdelem alakult ki Daniel Sutil és Bali között, amit egészen a befutóig vívtak, a különbség a célvonalnál 47ezred-másodperc volt, sajnos előbbi javára.

Látva, hogy a másik két topcsapat is felteszi a lágyabb gumikat, két lehetőség maradt: végignézni a csatájukat hátulról, vagy feltenni a gumikat és felvenni velük a versenyt. A csapat végül utóbbi lehetőség mellett döntött, és a második versenynek Gábor már az új gumikon vágott neki. Egy elég rosszul sikerült rajtnak és a rossz beállításnak „köszönhetően" csak egy nyolcadik helyet (47mp-es lemaradásban az első helyhez képest) tudott hozni első próbálkozásra. Tanakodás, állítgatás, puskázás (már amit lehet látni...) a többiekről, majd Krisztián rajtolt a harmadik, egyben első nehézsúlyos versenyen. Jó rajt és a beállítás is kezdett helyreállni, ami a eredményen is meglátszott, immáron az első helytől csak 35mp hátrányban a hatodik helyen sikerült célba érni. Még egy kis gondolkodás, még egy kis állítgatás, és jöhetett a negyedik verseny. Gábor a rajt után nem sokkal már a második helyen volt, majd a verseny végére utolérte az első helyen haladó Cernov Constantint (Cashpoint Racing) is, és a leintés előtt pár körrel megelőzte, majd megnyerte a versenyt. Az ötödik versenyre így a beállításokon már nem kellett dolgozni, nyugodt lelkiismerettel tolhattuk a gokartot a minket megillető első rajthelyre. Ismét Bali rajtolt, (álljon itt egy kis egyéni beszámoló: Jilka nagyon jó rajtoló, most ezt egészen közelről tapasztalhattam meg, sajnos így a rajtnál már veszítettem egy pozíciót. Pár kör elteltével azonban egyértelműen láttam, hogy vele tudom tartani a tempót, viszont Sutil a hátam mögött egyértelműen gyorsabbnak látszott. Ennek tudatában, hogy elkerüljem az esetleges összeakadást, Sutilt elengedtem, ráeresztettem Jilkára. Amit terveztem tökéletesen be is vált, a legerősebb féktávnál, míg egymással bíbelődtek én egérutat nyertem. Sajnos ezt nem sikerült kamatoztatnom, néhány kör alatt utolértek, és Leroch Gerd-del (Medlog) együtt immáron négyen teljesen együtt mentünk. Sutil előzött, de még volt sanszom visszajönni, ám ekkor hirtelen Jilka is feltűnt, aminek következtében, nem hogy nem sikerült visszaszereznem az első helyet, de még a másodikat is elvesztettem. Az igazi hidegzuhany azonban a következő kanyar előtt ért, amikor Leroch hirtelen megjelent mellettem, és kénytelen voltam helyet adni neki az előzéshez. Ezek után hátulról kellett néznem az események folyását. A verseny második felében Lerochnak sikerült megelőzni Jilkát, aminek következtében én is előzési közelségbe értem. Innentől az előzési pontokat kerestem, de sajnos nem tudtam fogást találni. Sutil a végére már 4mp előnyt gyűjtött be a második helyhez és 6-ot hozzám képest. Ez az etap volt vasárnap a leggyorsabb etap...) neki egy negyedik helyet sikerült elérni, alulmaradva a közvetlen riválisokkal szemben. A hatodik verseny ismét egy nehézsúlyos verseny volt, melyen az osztrák versenyzőnk Marcus rajtolt, aki egy szintén nagy küzdelemből, sajnos szintén vesztesen jött ki, és hozott ismét egy negyedik helyet. A hetedik Sprinten Kandzsarov Peti indult, és lett szép versenyzéssel ötödik. A nyolcadik verseny Kolibács Jencié volt, aki egy tized-másodperc lemaradásban az ötödik pozíciótól, hozott egy hatodik helyet. A kilencedik verseny, ami egyben az utolsó nehézsúlyos verseny volt, ismét Marcus-é volt, aki ismét hozta volna az első öt hely valamelyikét, ha az Aktív csapatban induló Szabó Dáviddal történő versenybalesetét (ami egyébként egy lekörözésnél történt) nem ítélte volna úgy meg a versenybíróság, ahogy. Túl jó is lett volna a hétvége büntetés nélkül... Száz szónak is egy a vége, kaptunk egy 60mp-es Stop&Go büntetést, aminek következtében természetesen a 9. versenyt a mezőny végén zártuk. A kialakult helyzetet Petinek kellett szépíteni, a mezőny végéről rajtolva kellett minél több pontot begyűjtenie, ami tökéletesen sikerült is neki, hiszen a hetedik helyen intették le, miközben a közvetlen ellenfelek (scuderia Gamma Racing) csak 18. helyen zártak, így összesítésben visszaszereztük a minket megillető 5. helyet. Az Aktívosok sajnos csak a 20. helyen zárták a vasárnapot.

A várt dobogós helyezés sajnos ezen a hétvégén még nem jött össze, de a hétvége tanulsága minden csapattag számára az, hogy a dobogó és talán még a győzelem is csak idő kérdése!