Kikaptunk, holott az előzmények alapján inkább mi voltunk esélyesek. A nyári ötkarikás seregszemlén nagyon jól szereplő horvát válogatottban kulcsjátékosok sora dőlt ki. A csapat mozgatórugója, Miranda Tatari, valamint legjobb átlövője, Andrea Penezic kiesése igazán nagy veszteség déli szomszédunknál. S Lídia Horvat sem egy könnyen nélkülözhető játékos. Nálunk Czifra Anita és Triscsuk Krisztina hiányzott, ám húzó játékosaink tudták vállalni a játékot.

Az első félidő első felében felváltva estek a gólok, de inkább a magyar válogatott vezetett, ám a horvát amazonok kapaszkodtak utánunk. A játékrész második felében viszont a horvátok átvették az irányítást, így 15-14-es vezetéssel vonulhattak pihenőre. A második félidő elején jött a hidegzuhany: 12 perc alatt mindössze két gólt lőttünk, de hatot kaptunk, így a horvátok 21-16-ra elmentek. Már-már minden veszni látszott, ám Karl Erik Böhn időkérését követően összekapta magát a csapat, öt perc alatt zsinórban négy gólt lőve felzárkózott. Öt perccel a vége előtt még a vezetést is átvettük, ám emberhátrányba kerülésünket követően újra a horvátoknál volt az előny. Alig egy perccel a játékidő vége előtt Görbicz Anita hetesével egyenlítettünk, így legalább az egyik pontot a zsebünkben érezhettük. Már csak két másodperc volt hátra, amikor Aneta Peraica lövését Kiss Éva beejtette, így vereséggel debütáltunk a kontinentális seregszemlén.

Nézzük, mi volt a vereség oka?

Az első, hogy nem volt egyenletes kapusteljesítmény. Herr Orsolya az első félidőben gyengébben védett, a második félidő elején azonban voltak jó periódusai. Amikor hálóőrünk fáradni látszott, a szövetségi kapitány cserére szánta rá magát. Kiss Éva eleinte tartást adott a csapat védekezésének, a végén azonban döntő szituációban hibázott. Védekezésünk az elején nem nagyon állt össze, főképp a horvát beállós megjátszását tudtuk nehezen megakadályozni. Elsősorban az agresszivitást hiányolom: Tomori Zsuzsa és Görbicz Anita számtalan pofont kapott a horvát védőktől, mi viszont „nagyon kedvesek” voltunk velük. Igen, ez az a sportág, ahol keménynek, már-már durvának kell lenni az eredmény érdekében. A védelem leggyengébb láncszeme a jobbszélső Kovacsicz Mónika volt, aki túl gyakran húzódott fel, így a horvát csapat bal oldalán játszó Maja Zebic felkanyarodva könnyű gólokat lőhetett. Támadójátékunk az első félidőben még aránylag jól működött, ott a második játékrész elején voltak zavarok. A játék ezen elemében azonban inkább pozitív dolgokat említhetek. Klasszis irányítónk, Görbicz Anita jól osztotta a labdát, Tomori Zsuzsanna és Rédei-Soós Viktória gólerős játéka örömteli volt számomra. Viki például az ellenfél nyitott védekezését gyors cseleivel könnyen átjátszotta. Támadásban a szélsők passzivitását kifogásolom. Kovacsicz Mónika például két indításgólt lőtt, felállt fal ellen azonban nem nagyon mert vállalkozni, s ebben a játékhelyzetben csak egy gólt ért el. Vérten Orsolya egy gólt szerzett (mondjuk kevés labdát is kapott), azt azonban érdemes elemezni. Igen, nyitott védekezés ellen ez az egyik hatékony fegyver. Görbicz Anita szeme sarkában figyelte, hogy Orsi elindult befelé. Az ellenfél jobbszélsője és a kicsit előtte álló jobbkettese közti résbe csupaszív szélsőnk bemozgott (Borsos Attila szakkommentátor ezt szélső kerülésnek nevezte), majd a pontosan kézbe játszott labdát a kapuba vágta. Ez éveken keresztül az AUDI ETO ellenfeleket sokszor lehetetlen helyzetbe hozó figurája volt, s vészhelyzetben a válogatottban is elő lehet venni. Összegzésképpen elmondhatom, hogy voltak jó periódusaink, azt azonban nem sikerült tartósítanunk, ez vezetett vereséghez. A második félidő közepén például jó tíz percre sikerült stabilizálni az addig gyenge védekezést, mindjárt sikerült is felzárkózni. A következő napok kulcskérdése az lesz, mennyire sikerül hatékonnyá tenni az ellenfelek támadásának elhárítását? Ha sikerül megoldani, nincs veszve semmi, ha nem, akkor…

Ma a németek következnek. Ellenük annyiban lesz más a meccs, hogy a horvátoktól és a spanyoloktól eltérően ők zárt hatos falat védekeznek, ez ellen a magyar csapatok jobban szeretnek játszani. A tegnapi spanyol-német meccs azonban néhány dologra felhívja a figyelmet. Létszámazonos helyzetben a germánok az átlövőkre építenek, emberelőnyben azonban leggyakrabban gyors húzással a balszélsőket hozzák játékba. Tehát ma a mi jobbszélsőinknek nagyon jól, koncentráltan kell védekezniük.

A tegnapi vereség fáj, azonban ne pártoljunk el a csapattól. Ma ki-ki meccset játszunk a németekkel, ezt meg kell nyerni, s akkor nem lesz baj.

Hajrá Lányok! Meg kell csinálnotok!

Kép és szöveg: Áldozó István