A Mark G. Thomas professzor, a londoni University College evolúciós genetikai szakértője és Tom Booth, a Természettudományi Múzeum szakértője irányításával dolgozó kutatók a neolitikus korszakból származó, Nagy-Britanniában talált emberi maradványok DNS-ét vetették össze a korszak különböző európai területeken talált emberi maradványainak DNS-ével. A vizsgálat megállapította, hogy a neolitikus őslakók a mai Törökországból az Ibériai-félszigeten át vándoroltak északra, és Kr. e. 4000 táján értek a mai Nagy-Britanniába– áll a Nature Ecology & Evolution folyóiratban publikált kutatásban.
Anatóliából indult a migráció

Anatóliából (a mai Törökország területéről) Kr. e. 6000 táján indult meg egy nagyszabású, tömeges elvándorlás, ennek része volt a Nagy-Britanniát elérő migráció. Az Anatóliából indult ősök révén terjedt el a földművelés Európa-szerte. Korábban Európát kisebb vándorló csoportok népesítették be, amelyek vadászó, halászó és gyűjtögető életmódot folytattak.

A korai földművelők egy csoportja a Duna folyását követte Európa közepéig, egy másik csoport viszont a Földközi-tenger medencéjén át nyugatra tartott. A DNS-vizsgálat szerint a neolitikus britek a Földközi-tenger felől érkezők utódai voltak, a partvidéken vagy csónakokkal szigetről szigetre jutva értek el Nagy-Britanniáig.

A korai brit földművesek DNS-e a legjobban az Ibériában (a mai Spanyolország és Portugália területén) élő neolitikus népekkel állt rokonságban. Az ibériai fölművesek pedig a Földközi-tenger medencéjében vándorlók utódai voltak. Ibériából vagy az ahhoz közeli területről a korai földművesek a mai Franciaországon át vonultak északra. Feltehetően nyugatról, a mai Walesen vagy Délnyugat-Anglián keresztül érkeztek meg.

Földművesek alkotása a Stonehenge

A neolitikus bevándorlók Britanniában a földművelésen kívül a nagy sziklákból készített építmények, megalitok hagyományát is elterjesztették. A Wiltshire-ben álló Stonehenge is ennek a tradíciónak az egyik emléke. Bár Britanniát a nyugati vadászó-gyűjtögető csoportok népesítették be Kr. e. 4000-ben, amikor a korai földművesek megjelentek, a DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a két csoport nem nagyon keveredett egymással.

A brit vadászó-gyűjtögetőket szinte teljesen kiszorították a neolitikus földművesek, ez alól csak Skócia nyugati része volt kivétel. A térhódítást a tanulmány szerint egyszerűen a földművesek nagyobb száma magyarázza.

A kutatók a brit vadászó-gyűjtögető csoportok tagjainak DNS-ét is elemezték, köztük a cheddari emberét, amely Kr. e. 7100-ból származik. A cheddari ember maradványait, az eddigi legkorábbi brit teljes emberi csontvázat a Somerset grófságbeli Cheddar-szurdokban, a délnyugat-angliai Gough-barlang fedezték fel 1903-ban. A cheddari ember rekonstruált arcát tavaly mutatta be a londoni Természettudományi Múzeum. A rekonstrukció szerint a többi európai vadászó-gyűjtögető őshöz hasonlóan neki is sötét bőre és kék szeme volt.

A genetikai analízis azonban kimutatta, hogy a neolitikus földműveseknek ezzel szemben világosabb volt a bőre, barna volt a szeme és fekete vagy sötétbarna volt a haja. A neolitikus kor végén, Kr. e. 2450 táján az első földművelők utódai is teljesen felcserélődtek egy új népességgel, az úgynevezett harangedényes kultúra tagjaival, akik az európai szárazföldről érkeztek. Tehát Britanniában két rendkívüli genetikai helycsere következett be néhány ezer éven belül – mutattak rá a kutatók.

Forrás: BBC News / MTI; origo.hu

Képek: Science Photo Library/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Mark Garlick/Science Photo Libra; AFP/Justin Tallis