Mosonmagyaróváron tabunak számít a Motimról, és a vörösiszapról beszélni. Az emberek féltik az állásukat. Sokan csak arc nélkül hajlandók beszélni arról, hogy milyen hatásait érzik az ipari szennyezésnek.

„20 méteres kutat fúrattam, tojásszagú a víz, mert az iszapdombnak a vize (...) Olyan büdös, hogy az nem igaz” – mesélte egy a neve elhallgatását kérő lakos. „A ruhákon vékony réteg volt, bauxitpor. Mást nem vettünk észre. Nagy szélben nem lehetett teregetni, nem volt ajánlatos” – emlékezett vissza egy másik helyi férfi.

Deák János mosonmagyaróvári operatőr egy 12 éves felvétellel illusztrálta, hogyan eresztették a timföldgyáriak a melléktermékeket közvetlenül a csatornába. „Felrobbant, vagy megsérült a lúgtartájuk. Nem tudtak az anyaggal mit kezdeni, és egyszerűen beleengedték a megyei csatornába” – tette hozzá. Deák János emlékszik arra is, hogyan nézett ki a tározó környéke szeles időben. „A szép zöld tuják hófehérek voltak, ha megsérült valamelyik zsák vagy szűrő. Vörösek meg akkor, amikor a vörösiszapot horda a szél” – mesélte az operatőr.

Horváth Lőrinc, aki évekig a Motimban dolgozott azt mondja, a rendkívül káros anyagok miatt szigorúan védőfelszerelést kellett használnia. „Maszkban kellett dolgoznom, mert, ha a présgépből kicsapott volna valami, akkor egyből megvakultam volna” – mondta el Horváth.

Sok az asztmás

Háziorvosok szerint Mosonmagyaróváron sok az asztmás beteg. A kistérségi tisztifőorvos viszont azt mondta, a légzőszervi és tüdőbetegségek száma a méréseik szerint az országos átlag alatt van, bár folyamatosan emelkedő tendenciát mutat.

Az ÁNTSZ illetékese elmondta: az elmúlt négy év megbetegedéseiről friss anyagot állítanak össze, az eredményekről ezt követően tudnak beszámolni.

(hírTV)