Az amerikai űrügynökség szakemberei a hold jégpáncélja alól feltörő gejzíreket elemezték, és kimutatták, a vízben megtalálhatóak az élőlények kialakulásához nélkülözhetetlen organikus összetevők.

A most detektált, nitrogént és oxigént is tartalmazó vegyületek az aminosavak létrehozásához kellenek. Aminosavak nélkül nincsenek fehérjék, fehérjék nélkül pedig nincs élet – legalábbis abban a formában, ahogy mi ismerjük. Bár már korábban mutattak ki bizonyítottan az Enceladusról származó szerves molekulákat, azok nem oldódtak vízben, így aminosavakat produkáló kémiai reakciókban sem tudtak részt venni.

Az eredményeket a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szakfolyóiratban publikálták.

"A kutatás szerint az Enceladus óceánjában reaktív építőelemek találhatóak, amik ismét előtérbe helyezik a hold lakhatóságának kérdését" – írta a tanulmány társszerzője, Frank Postberg a kiadott közleményben.

Teremtő sötétség

Az Enceladus repedéseiből rendszeresen 100 kilométernél is magasabbra jutó anyagsugarak törnek ki, amik egyúttal számos – nitrogénben és oxigénben gazdag – szerves vegyületet is magukkal visznek.

Az organikus összetevők valójában a hold óceánjában rejtőztek oldott állapotban, ám a felszíni vízzel együtt kipárologtak, kondenzálódtak, és az Enceladus felszínét borító jégpáncélba fagytak. A gejzírek azonban a fagyott építőelemeket kilőtték az űrbe, egyenesen a NASA Cassini űrszondájának irányába, ami így észlelni tudta őket.

A molekulák jelenléte alapján a szakértők azt feltételezik, hogy az Enceladuson a földihez hasonló „életteremtő" folyamatok játszódnak le.

Bolygónk óceánjainak fenekén kiterjedt repedések húzódnak, ezeken a hidrotermális kürtőkön keresztül forró magma jut a vízbe, ami így felhevül. A kürtőkből kiáramló hidrogénben gazdag forró víz olyan kémiai reakciókat katalizál, amiknek a végén a szerves vegyületekből aminosavak keletkeznek. Az aminosavak ezt követően láncszerűen összerendeződnek és fehérjék jönnek létre. A folyamat tehát napfény segítsége nélkül is képes megteremteni az élet burjánzásának feltételeit.

Utóbbi azért is fontos, mert az Enceladust borító jégmezők a Nap fényének nagy részét visszaverik. Amennyiben hidrotermális kürtők működnek a hold mélyén, a különböző életformák a sötétben is létrejöhetnek.

"Ha a körülmények megfelelőek, az Enceladus óceánjának mélyéről érkező molekulák ugyanarra a reakcióútra léphetnek, mint amit a Földön tapasztalunk" – mondta Nozair Khawaja, a kutatást jegyző csoport vezetője. „Nem tudjuk, hogy minden életforma létrejöttéhez szükségesek-e aminosavak, ha viszont találunk belőlük, akkor a felfedezés fontos eleme lehet a kirakós játéknak" – tette hozzá Khawaja.

Tovább kell vizsgálni a Cassini adatait

Az 1997-ben felküldött szonda 13 évig vizsgálta a Szaturnuszt és holdjait, míg végül bele nem vezették a gázóriásba. Az űreszköz megsemmisítésére azért volt szükség, nehogy szerves anyagokkal, esetleg mikrobákkal szennyezze be az Enceladust és a Titánt.

A Cassini vette észre, hogy az Enceladus jeges felszíne alatt egy globális óceán található, ahogy azt is, hogy időnként gejzírek lövellnek ki az égitestből. A mostani vizsgálat szempontjából nélkülözhetetlen adatokat 2008-ban gyűjtötte be az eszköz. A Cassini információit vélhetően még évtizedekig vizsgálni fogják a tudósok.

A NASA a Szaturnusz másik holdján, a Titánon is folytat majd kutatásokat; a tervek szerint 2034-ben egy helikopterszerű jármű fogja keresni a felszín közelében az élet nyomait.

Forrás: origo.hu

Kép: Illusztráció - NASA, JPL, SSI, Emily Lakdawalla