A kórház a közelmúltban újabb sikeres szívátültetést hajtott végre az ötéves Zsolton. A műtétről, a kisfiú egészségi állapotáról és a gyermekszív-átültetés komplex problémaköréről nyilatkozott a Magyar Nemzetnek Ablonczy László gyermekkardiológus, Zsolt kezelőorvosa.

- Miért volt szüksége Zsoltnak a szívtranszplantációra?

- A kisfiúnak szívizombetegsége volt. A gyermekkardiológia és a szívsebészet tapasztalatai azt mutatják, hogy ez olyan veleszületett és olyan típusú szívizombetegség, amely esetében általában nem segít a műtét, s így szívtranszplantációs beavatkozásra van szükség. A szívátültetésre váró gyerekek nagy része mindenekelőtt szívizombeteg. Tehát nem valamilyen más betegség támadja meg a szívet, hanem az eltérés magában a szívben, a szíven belül jelenik meg. Ezeket az eltéréseket a szívben lévő összehúzódásra alkalmas fehérjék helytelen működése okozza.

- A transzplantációs műtétet megelőzően nagyon nehéz időszakon ment keresztül a kisfiú. Sokat kellett várnia a donorra?
- Tulajdonképpen időben nem várt túl sokat a donorra, hiszen egy éven belül megkapta a szervet. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy igen súlyos állapotban, késői stádiumban jelentkezett. A gyerekeknél gyakran előfordul, hogy szinte tünetmentes az utolsó stádium. Ez az az időszak, amikor a szív már nagyon gyengén működik. Igen rövid volt tehát az az idő, amit gyógyszeresen uralni tudtunk, s nagyon hamar kellett arra a terápiára kényszerülnünk, amelynek során nem lehet sokáig egyensúlyban tartani a beteget. Igaz ugyan, hogy Zsolti „csak" egy évet várt a donorra, de abból fél évet műszívvel élt le. Ezért volt nehéz számára a transzplantációs műtét előtti időszak.

- Mennyiben volt más ez a műtét, mint az eddigiek?
- Nehezebb típusú transzplantációt hajtottak végre Zsolti esetében, hiszen műszíves beteg volt. A műszív utáni transzplantáció összességében mindig nehezebb típusú, mint a normál szívátültetés esetében - mondta el Ablonczy László a Magyar Nemzetnek, melynek csütörtöki számában a teljes interjút is olvashatják.