Az ingatlanpiacot leginkább az befolyásolja, hogy a hitelből vásárolt ingatlanok tulajdonosai hogyan viselik az egyre nehezedő hitelterheket. Devizaalapú lakáshitelek esetében hat százalék, forintalapúak esetében négy százalék körüli a kilencven napon túli késedelemben lévő hitelek aránya. A megszorult tulajdonosok még nem szánták rá magukat tömegesen az eladásra, de a kényszerértékesítés már megjelent a piacon.

A területi eltéréseket az ott élők jövedelmi viszonyai, az ingatlanok értéke és felvett hitelek nagysága határozza meg. A budapesti agglomerációban például nagy arányban fordulnak elő értékes családi házak, melyek vásárláskori értéke több tíz millió forint volt. Mivel a válságot megelőző időszak finanszírozási gyakorlatában már alacsony önerő mellett is biztosítottak hitelt a bankok, így az ilyen nagy értékű ingatlanokon 10-20 millió forintos, vagy még nagyobb jelzáloghitel is lehet.

Jellemző, hogy az eladók nem akarják elfogadni az árak csökkenését és az értékesítés indulásakor akár 20-30 százalékkal is túlárazzák ingatlanjaikat. Azok az eladók, akiket fizetési nehézségeik kényszerítenek az eladásra, vagy valamilyen határidő szorítja őket, hamarabb elfogadják a piaci realitásokat és engednek az árból, ami gyakran jelentős áralkukhoz vezet. A kényszerből értékesítő eladóknak ugyanakkor van egy növekvő csoportja, amely a banknak visszafizetendő tőke miatt nem mehet egy bizonyos ár alá. Ezek az eladók megpróbálják veszteségeiket minimalizálni, akár kivárással is.

Az alacsony áron kínált lakások miatt megjelentek a befektetési céllal vásárlók. A Balaton déli partján, Siófok környékén egyre gyakoribbak azok a vevők, akiknek csak a piaci ár alatti vételár fontos, más tényezők kevésbé számítanak. A budai kerületekben még jóval körültekintőbbek a befektetési céllal vásárlók, ők jellemzően egyéb alternatív befektetési lehetőséget is megvizsgálnak, mielőtt ingatlanvásárlás mellett döntenének. A nyugati megyékben az utolsó negyedévben szaporodtak meg a befektetési célból vásárló ügyfelek. (rá)

FH