Marci karrierje Csornán kezdődött, majd 2016-ban csatlakozott a győri utánpótláshoz. Fejlődését gyorsan észrevették nevelőedzői és éveken keresztül az idősebbek között lépett pályára. 2024-ben, – egy éves fehérvári kitérő után – a német, Bayer Leverkusen csapatához igazolt. A német együttesben főként az U17-es és U19-es korosztályban képviseltette magát, e két csapat különböző versenysorozataiban három szezon alatt összesen 59 mérkőzésen lépett pályára és szerzett 10 gólt. Emellett több alkalommal is a Xabi Alonso edzette felnőttcsapatnál is edzésbe állt.

– Mik az első benyomásaid a visszatérésed kapcsán?
– Nagyon boldog vagyok. Ugyan van rengeteg új arc, de fel-fel bukkannak a folyosón ismerősök is és tényleg olyan, mintha hazajöttem volna. Jó érzések vannak bennem. Tegnapi napon sikerült az öltözői levegőt is kicsit magamba szívni. Még nem edzettem velük, de alig várom. Az első benyomások nagyon pozitívak a közeggel és a csapattal kapcsolatban is. Biztos vagyok benne, hogy a beilleszkedéssel sem lesz gond.

– Voltak az „ismerős arcok” között olyanok, akiket különösen nagy örömmel köszöntöttél?
– Edzők közül biztosan ki tudom emelni Herczeg Miklóst. Rengeteget segített nekem, amikor itt voltam. Az edzők között, a stábban vannak olyan szakemberek, akik már az első ittlétem során is jelen voltak, de közelebbi kapcsolat nem volt. A játékosok közül Selyem Bálinttal találkoztam és nagyon megörültem neki. Décsy Ádival Fehérváron voltunk csapattársak, nagyon jó érzés felnőtt közegben találkozni egy új „színpadon”.

– Sokszor volt már szó arról és rengeteget beszéltél is róla, hogy mit tapasztaltál meg sportszakmai szempontból Németországban. Ugyanakkor arról kevesebb szó esett, hogy kulturális értelemben mi volt más. Van ilyen tapasztalatod?
– A klubközeg nem volt különösebben más például az ittenihez. Nagyon közel voltunk fizikálisan a felnőttcsapathoz, nagyjából a szomszéd öltözőben már világsztárok voltak. Azért ez nagyon komoly motivációt adott a mindennapokban. Az ember nem csak a pályán, hanem azon kívül is rengeteget el tudott lesni tőlük. Szembetűnő volt még kint, hogy elég sok nemzetiség van jelen már akadémiai szinten is: holland, portugál és olasz is volt akár, de afrikai országok tehetségei is jelen vannak. Magyarként egyedül voltam kint, de azt tapasztaltam, hogy ez a sok nemzetiség nagyon jó és egészséges közeget tud kialakítani a maga sokszínűségével.

– Több alkalommal is szinte főcím volt Magyarorszégon, amikor a Xabi Alonso féle csapattal edzettél fent vagy éppen kaptál dícséretet a legendás edzőtől és játékostól. Van olyan pillanat vagy emlék, amire a legszívesebben idézel vissza?
– Az első edzés Xabi Alonsoval nagyon nagy élmény volt, ott tudatosult bennem, hogy „wow, ez menő”. Természetesen a keret is olyan játékosokból állt, hogy ott nem volt mese, menni kellett minden labdáért és feltűnő momentumért. Ezen kívül egy nagyon markáns jó emlékem egy korosztályos kupameccs, ahol az utolsó percben lőttem győztes gólt. Az szintén meghatározó pillanata és élménye a leverkuseni karrieremnek.

– Azért ez nem lehetett rossz tapasztalás, amikor a világsztároktól kapsz labdát vagy adod tovább nekik. Volt olyan játékos, aki a legnagyobb hatással volt rád?
Sok jó, sőt világklasszis játékos alkotta ekkor a keretet. Florian Wirtzet emelném ki: ahogy mozgott a labdával és minden mozdulatában tudatos és laza volt, az elképesztő volt. A másik Alex Grimaldo volt, neki a lövőtechnikája extra.

– Volt mit ellesni ezektől a játékosoktól. Mi az, amit hazahozol ebből a sok tapasztalatból?
– A mentalitásról nagyon sokat tanultam és fejlődtem. Azokat az edzéseket és attitűdöt, amit kint tapasztaltam, azt szeretném itthon is megtenni. Rengeteg technikai dologban tudtam fejlődni és még hosszú út áll előttem, tudok is még fejlődni. Itt is szeretném kamatoztatni azokat a dolgokat, amikben a legjobbnak érzem magam.

– Milyen utat képzelsz el magadnak most az ETO-ban?
– Alig várom, hogy a Stadionban bemutatkozzak a szurkolóink előtt. Ez még nem adatott meg, így ez az első, amit szeretnék átélni. Aztán egyre stabilabb játékpercekhez jutni és egyre komolyabb szerepet betölteni a csapatban.

(Kép és szöveg: eto.hu)