Csak kevesen tudják, amire pedig méltán lehetünk büszkék, hogy Győr 43 olimpikont adott az országnak, köztük olyan nagy teljesítményre képes sportolókat is, akik többszörös aranyéremszerzők lettek, mint Kammerer Zoltán, vagy akik egymás után többször is képviselhették versenyágukat, mint pl. a győri női kézilabdacsapat tagjai közül Pálinger Katalin.

Nos, ezúttal pótolhatjuk hiányzó ismereteinket, mert egyetlen kiállításon valamennyiük eredményeivel megismerkedhetünk.

A Győri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány, a Városi Művészeti Múzeum, a Városi Levéltár, a Városi Sportigazgatóság és sok-sok sportoló, edző, olimpikon, valamint családtagjuk segítségével átfogó kiállításon mutatjuk be a város sportegyesületeinek színeiben indult, és a városban élő, élete nagy részében ide kötődő olimpiai résztvevők sportolói múltját, világra szóló, vagy országos csúcsot döntő eredményeit.

A tárlat különlegessége, hogy az olimpikonjaink érmein, személyes dokumentumain kívül az egyes olimpiák nyitó ünnepségén használt formaruháit is közvetlen közelről megtekinthetjük, sőt bemutatásra került, pl. Sztanity Zoltán ezüst hajója és lapátja, Joós István kajaklapátja, és az olimpián viselt sportruhák, köztük Görbicz Anitáé, sőt a világ egyik legnagyobb játékvezetőjeként elismert Palotás Károly játékvezetői meze.

A tárgyak között találjuk a hölgy sportolók táskáit, cipőjét, belépőjegyeit, a repülőgépen kapott étrendet, különböző ajándék és emléktárgyakat, a pekingi olimpián autogrammokkal ellátott nemzeti lobogót, Kammerer zászlótartóját, és még hosszan folytathatnánk a sort.

Magyarország 1896-ban vett részt először az olimpiai játékokon. Győrnek ekkor még nem volt olimpiai versenyzője, de volt már evezős, korcsolyázó, lövész, torna- és gyephoki, kerékpáros, futball, vívó és sakk egylete, s 1901-től futball klubja is (Győri Football Club).

A sportszerető város 1924-ben nagy ünnepséget szervezett a párizsi olimpiára kiküldöttek fogadására (május 15.), majd július 6-án megrendezte a MOB Olimpiai Napját, ahol pénzt gyűjtöttek további magyar versenyzők részvételének finanszírozására, köztük Toldi Nagy Sándor, győri veretlen országos bajnok diszkoszvető számára is, aki ki is jutott az olimpiára, és 41,09 m-es dobásával 9. helyezést szerzett a berlini Nyári Olimpiai Játékokon, melynek nyitó ünnepségén ő vihette a magyar csapat zászlaját.

1936-ban másodszor érkezett Győrbe az olimpiai fáklya. 52 helyi sportoló, sportvezető és közéleti személyiség adta át egymásnak a stafétát, melyet az alkalmi emelvényként szolgáló országzászlónál helyeztek a fáklyatartóba, majd az érdeklődő tömeg előtt Borsa Schullbach Antal lelkes beszédet mondott. A berlini olimpia aranyérmes úszóját, a kaposvári születésű, a háború alatt orvosként tevékenykedő, Sopronban elhunyt Csík Ferenc hazaérkezését Győrött szintén nagy tömeg ünnepelte.

A háborús időszakban szüneteltek az olimpiák.

1948-ban ismét az Olimpiai Napok megrendezésével fejeztük ki szimpátiánkat a mozgalom terjedése iránt. A később győrivé lett Kemény Kollár Ferenc, a magyar tornász válogatott tagjaként ekkor bronzérmet nyert (London). Helsinkiben, 1952-ben, még a budapesti Vörös Meteor tornászaként szerzett 6. helyet. 1956-ban a Győrből elszármazott Hámori Jenő lett olimpiai aranyérmes a melbourne-i győztes kardcsapat tagjaként.

1964-től töretlen a győri élsportolók részvétele az olimpiákon, a los angelesi bojkottot leszámítva. A győri sportélet erősödését és színvonalának folyamatos emelkedését jelzi sportolóink növekvő számú részvétele az olimpiákon, és nagyszerű teljesítményük. Tokióban 2, Mexikóvárosban 3, Münchenben 4, Montrealban 3, Moszkvában 5, Szöulban és Barcelonában 6, Atlantában 9, Sydneyben 10, Athénban 6, Pekingben 8 győri olimpiai versenyzőnk küzdött a számára elérhető legjobb helyezésért.