Horváth Ferenccel, a Győri ETO FC vezetőedzőjével készült interjúval folytatódik az InfoGyőr Románia – Magyarország Európa­bajnoki selejtezőmérkőzést felvezető sorozata. A szakember 2001­ben az újonnan kinevezett szövetségi kapitánnyal, Dárdai Pállal együtt lépett pályára Bukarestben. Emlékeiről, várakozásairól kérdeztük.

2001. június 2. Románia – Magyarország. Hogy emlékszik vissza, a kifütyült magyar himnusz után, telt ház előtt Bukarestben, milyen érzésekkel lépett pályára?

­ Ahogy telik az idő, úgy érti meg az ember, hogy mit jelent Romániában magyarként játszani. Akkor még a futball részét néztem, ma már van érzelmi töltete is a dolognak. De nagyon nagy akarással játszottunk ott is, ha az eredmény nem is ezt mutatta, de én úgy készültem, hogy szeretném megmutatni, hogy egy jó magyar válogatott képes legyőzni a románokat, de sajnos ez nem sikerült.

Mi játszódik le egy játékos fejében, egy ilyen mérkőzés elvesztése után? A tavalyi 3-­0-­ásvereség emléke biztosan felsejlik majd a fejekben.

­ Egy jó profi egy mérkőzéssel négy órát foglalkozik körülbelül. A válogatott meccsek mindig jobban benne maradtak az emberben, mert ilyenkor egy egész országot képviselsz. Én át tudnám fordítani ezt a sok kudarcot arra, hogy itt az idő végre, hogy összekapják magukat a srácok, és örömet okozzanak annak a sok embernek aki bízik bennük.

Aki ön mellett még pályára lépett a csapatban az Dárdai Pál. Jó néhányszor szerepeltek együtt a válogatottban, milyen emberként ismerte meg őt?

­ Egy borzasztóan profi, biztonságot adó játékos, aki folyamatosan tudott hozni egy magas szintet. Nem nevezhető tapasztalatlannak, de felnőtt csapatot nem irányított.

Melyik válhat szignifikánssá, az ebből eredő hátrány, vagy a habitusából származó előny?

Egy felnőtt csapat irányításához idő kell, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. De erre a pár mérkőzésre ez a dolog jól is elsülhet, hiszen nagy trükköket már nem lehet csinálni, közel van a mérkőzés. Lehet, hogy elég lesz annyi is, hogy egy jó fellépéssel, motivációval elindítja a csapatot és ez válik eredményessé.

Dárdai azt mondta, hogy a játékosok edzésen bele lesznek kényszerítve különböző drukkhelyzetekbe, amiből láthatja, hogy ki milyen mentalitású. Mivel lehet ezt edzésen felmérni?

Szerintem edzésen nem lehet imitálni egy ilyen meccsszituációt. Ahogy hiába mész ki tizenegyeseket gyakorolni órákon keresztül, azt a helyzetet, hogy döntetlen állásnál, a kilencvenedik percben, húszezer néző előtt odaállsz a labda mögé, úgysem tudod utánozni. Ez azon múlik milyen idegekkel és koncentrációval rendelkezik egy játékos.

Nem gondolom azt, hogy belebukhatna, inkább nyerhet. Hiszen beugrott egy ilyen szituációba, ami nem egyszerű, meg fog próbálni mindent, nem hinném, hogy egy vereség az ő pályáját kettétörné, viszont egy nagyon bátor dolog volt, hogy ő ezt bevállalta.

A rendelkezésre álló szűk időben, hogy lehet felkészíteni a válogatottat egy ilyen mérkőzésre? A mentális dolgokra, vagy inkább a taktikára kellene helyezni a hangsúlyt?

­ Én inkább a fejre helyezném. Meg kell értetni a játékosokkal, hogy milyen fontos ez a mérkőzés mind a Magyarországon élő embereknek, mind a Romániában élő magyaroknak. Ha a játékosok ezt átérzik, akkor a megfelelő mentalitással fognak a pályára lépni.

Lejegyezte: Kovács Attila