"Kisgyerek voltam, amikor feltűnt, hogy minden számomra kedves ember írása valami egyéniséget sugároz. Abban az időben hetekig képesek voltunk várakozni egy levélre, ami persze kézzel íródott, aztán százszor elolvastuk. Emlékkönyvek és képeslapok keringtek az emberek közt, amiket a legszebb írások ékesítettek. Szerettem nézegetni a különös betűket, de el sem mertem volna képzelni, hogy milyen sokat árulhatnak el ezek a jellegzetességek annak, aki ismeri a rejtett információkat." - nyilatkozta portálunk megkeresésére Kulcsár Melinda.

Majd nosztalgiázott kicsit: "Középiskolás voltam, amikor először hallottam a grafológiáról. Valaki pár elejtett gondolata pedig csíraként kezdett dolgozni bennem. Hamarosan minden könyvet elolvastam és kijegyzeteltem, ami a könyvtárban fellelhető volt ebben a témakörben. De mindez nagyon keveset ér, ha nincs az ember mellett egy szakember, aki lépésről lépésre megmutatja a logikus összefüggéseket.
Már pedagógusként dolgoztam, amikor tudomásomra jutott, hogy grafológus képzés indul az S.K. Grafológiai és Írásszakértő Oktatási Központban. Kiváló tanáraimnak köszönhetően fantasztikus tudás birtokába juthattam és 2009-ben grafológusként, majd 2 év múlva szakgrafológusként végeztem.
Olyan volt, mintha megtanultam volna egy egészen új nyelvet. Aki a betűk mögé lát, az előtt tulajdonképpen nyitva van egy olyan ajtó, amin a legtöbb ember előtt mindig zárva. Pedig az élet minden területén hasznosítható.
A grafológia – sok félreértés ellenére- egyáltalán nem jósol. Ám következtetni nagyon is tud. A személyiséget tárja fel, mintha puzzle-darabkákat illesztene össze. Rámutat, hogy az illető hogyan viszonyul önmagához és a világhoz, hogyan tanul vagy dolgozik, milyen jellegű területek érdekelhetik, mennyire és mivel motiválható, mit mutat a környezetének, mi zajlik a lelke mélyén és még hosszan sorolhatnánk.
Pedagógusként a munkámban nap mint nap kamatoztathatom a grafológiát. Hiszen a diákok gyakran hallgatnak, miközben a rajzaik, írásuk beszélnek helyettük. Segítő szakma ez.
Olyan is volt, hogy egyetlen beszélgetés alapján kellett volna megítélnem, hogy egy gyermek beilleszthető-e egy adott közösségbe. Rövid ideig persze bárki megnyerő tud lenni. Az írása volt az, amit megvizsgálva pontosan tudtam, hogy hogyan fog viselkedni a társaival, ha esetleg frusztráló helyzetbe kerül.
Persze az sem titok, hogy a magánéletben is sokszor jött jól ez a plusz tudás.
Sokszor kérdezik a kollégáim a szakvéleményemet komoly helyzetekben. De minduntalan kiderül, hogy az emberek minél többet tudnak meg, annál többre kíváncsiak – a saját kézírásukkal kapcsolatban is. Elhatároztam hát, hogy szervezek egy olyan foglalkozást, ami bárki számára nyitott, hogy beleláthasson a grafológusok munkájába, kérdezhessen és értékes, jól hasznosítható információkat is kapjon az egyes írásjellemzőkről. Az interaktív szakkör tükröt tár személyiségünk elé, de óhatatlanul elkezdjük más szemmel nézni a kézírásokat is."

Szerkesztette: Csobay Dániel

Fotók, plakát: Kulcsár Melinda