Amikor 1947-ben az Atomtudósok Bulletinje (Bulletin of the Atomic Scientists) létrehozta a végzet óráját New Yorkban, a nagymutatót az 53. percre állították, vagyis a végzetes éjfél előtt 7 percre. Azóta tizennyolc alkalommal állították át az órát, utoljára 2007-ben, így egészen mostanáig az óra az éjfél előtti 5. percen állt. A tudósok azzal magyarázták, hogy az óra nagymutatóját egy perccel visszaállították, hogy szerintük a világ ügyei reménytelibbé váltak.

A világ kétszer került a legközelebb a katasztrófához (két perce az éjféltől), először 1953-ban, amikor mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió végrehajtotta első hidrogénbomba-kísérletét, majd 1984-ben (három percre az éjféltől), amikor az amerikai-szovjet kapcsolatok a mélypontra süllyedtek, s a Reagan-kormány előállt a csillagháború, vagyis az űrbéli rakétavédelmi rendszer kiépítésének tervével.

Az Atomtudósok Bulletinjét Nobel-díjas tudósok alkotják, összesen 19-en, így például Stephen Hawking fizikus és Sir Martin Rees csillagász. A tudósok három fő tényező alapján mérlegelik, hogy kell-e, és mennyit kell állítani a végzet óráján. A három tényező a következő: 1. a nukleáris eszközök (így az atomfegyverek) és a nukleáris rendszerek (erőművek) balesetei vagy szabotázsakciók miatti megrongálódása, 2. a szénalapú, vagyis az üvegházhatást és a széndioxid-kibocsátást fokozó technológiák, 3. a biológiai technológiák, így például a géntechnológia.

Forrás: STOP/Daily Mail