- A '90-es évek egyik legsikeresebb magyar együtteseként léptetek be a köztudatba és még mindig a színpadon vagytok, bár már csak duóban. Mi a titkotok?

- Amíg a közönség igényli a csapatot, addig mi ott leszünk a színpadokon és csináljuk, amit szeretünk. Ez a szeretet az, ami erőt ad és ez az, ami megfizethetetlen. Titok egyébként nincs. Csináljuk, amiben hiszünk és a lehető legjobban próbáljuk megvalósítani az elképzeléseinket. Mindig is maximalisták voltunk, leginkább, ha a szórakoztatásról van szó, nekünk csakis a közönségünk számít.

- Újratöltve címmel jelent meg utoljára lemezetek, 2005-ben. Újra hangszerelt számokkal és két vadonatúj dallal. Nagy siker volt a visszatérés. Terveztek még ilyen meglepetést?

- Igen, az új dalok június második felére várhatóak és reményeink szerint nagy meglepetést fognak okozni mindenkinek.

- OG. Duck, mostanában inkább a felől hallunk, hogy milyen külső változáson mentél keresztül, pontosabban izomzatváltozáson. Ez egyébként belsőleg is hatással volt Rád?

- Az ember folyamatosan változik, én próbálom ezt pozitív irányba vinni. A testépítés számos olyan új készség elsajátításához segített hozzá, ami most már az énem része. A kitartás, a monotonitás elviselése és a napi áldozat meghozatala, talán a legfontosabbak. Megtanultam feladni pillanatnyi örömöket azért, hogy elérjek valami nagyszerűbb, magasabb célt. A háborúkat sem egyszerre vívják, csatáról csatára kell elfoglalni és meghódítani az ellenséges területeket. A legnagyobb csata pedig mindig az emberben, önmagában zajlik.

- Levy T. te nem gondolkodtál hasonló kaliberű változásokon?

- Ami a sportolást, illetve az egészséges táplálkozást illeti folyamatos változásokon megyek keresztül. Nekem, mint alkotó tevékeny zeneszerző, producer, zongorista igen nehéz egy napomba a sportot beleilleszteni, de ennek megoldása elkerülhetetlen ezért állandó harcban vagyok önmagammal, miből vegyek el időben a sport javára. Nehéz kérdés, nem megoldhatatlan. Amióta OG. ilyen komolyan edz természetesen hatással van rám is, ezt hívják jó példának vagy megfelelő motiváló tényezőnek. Sokat segít, jó tanácsai és meglátásai vannak. A kaliber nekem maximum akkora, hogy magamhoz képest a legjobb formámat elérjem, ami természetesen nagyon pozitívan hat a munkámra is. Az "épp testben épp lélek" nagyon igaz, főleg amikor egy kicsit megérzi saját magán az ember. Ez is egy plusz motiváció már.

- Mi a véleményetek a jelenlegi tehetségkutatókról?

- Nagyon örülünk, hogy ennyi és ekkora lehetőségeket kapnak ma a feltörekvő tehetségek, ugyanakkor féltve őket látjuk, hogy milyen magasra dobják ezeket a szárnybontogató madarakat és aztán gyorsan lebontják a védőhálót alóluk.

- Szerintetek, mondjuk 20 évvel ezelőtt volt könnyebb betörni a zenei piacra vagy manapság?

- Betörni a zenei piacra mindig nehéz, mind a múltban, mind a jelenben. A követelmény rendszer változik, akárcsak a közönség ízlése, a sikerhez vezető út most is pont olyan rögös. Ne is menjünk bele, hiszen ez már első sorban szakmai kérdés. Az biztos, hogy egy énekverseny nem ad tartós sikert, még egy sláger sem, viszont nagyon jó lehetőség az elrugaszkodáshoz. Ha ismerném a receptet, akár időgépet is építhetnék.

- Milyen érzés ennyi év után is a színpadon? Volt, hogy már untátok?

- Az, hogy a dalainkat majdnem 20 éve ismerik és szeretik, ezáltal elhívnak fellépni fantasztikus érzés, leírhatatlan, no és persze megunhatatlan. Vannak nehézségek, regionális, kis működési zavarok, de ennek ellenére bármilyen is a helyszín, a technika, a fény, a fellépés mindig egy csodálatos élmény, és tényleg beleadunk apait, anyait. Talán ezért is hívnak minket 20 éve folyamatosan!