Sokan úgy tartották a dél-afrikai vébé fokvárosi elődöntője előtt: ez már egy lejátszott meccs, a világranglistán sokkal előrébb tartó, „ezer éve" sikert sikerre halmozó Hollandia péppé veri a torna meglepetéscsapatát, Uruguayt. De láttunk már egy Svájc kontra Spanyolország (1-0), egy Szlovákia kontra Olaszország (3-2) és egy Mexikó kontra Franciaország (2-0) mérkőzést, ahol alaposan borult mindenféle papírforma.

Nézzük is hát a számokat. Igaz, a világranglistán 4. helyen áll az „Oranje", a „La Celeste" sincs sokkal hátrébb (16.). Igaz, hogy kéttucat meccs óta veretlen, s idei összecsapásait mind megnyerte a narancsmezes alakulat, Uruguay erre a pár hétre hegyezte ki csúcsformáját - túljutott Franciaországon, Mexikón és a kőkemény Ghánán is. Igaz, hogy Sneijderéknek nem kellett aggódniuk a villámgyors - eltiltott - Suárez cikázásától vagy a csapatkapitány Lugano karmesteri jelenlététől, de az „uruknál" ott volt az Atlético Madrid minden pillanatban veszélyes ásza, a vébén eddig 3 gólos Diego Forlán. És igaz, hogy Uruguay 120 perces, tizenegyesekkel eldőlő negyeddöntőn van túl és fáradt, de kettővel többször vett részt vébén, valamint kétszer már világbajnok is volt, adva volt a mérce.

Egy kis számmisztika: 1950-ben és 1970-ben emelhették magasba a trófeát a dél-amerikaiak, a 0-ra végződő évek tehát eséllyel kecsegtették őket. Arról meg már szinte nem is szabad beszélni, hogy Uruguay három európai ország ellen harcolt a „világ" becsületéért a vb elődöntőjében, mondván, „nehogy már európai döntő legyen a világbajnokságon" - emlékezhetünk rá, Zidane „fejese" volt a francia-olasz vébéfinálé egyetlen emlékezetes pillanata.

A statisztika szerint a 2-1-es holland siker volt a legvalószínűbb, nem csak azért, mert a fokvárosi vb-meccsek átlaga ezt kínálta; Hollandia legutóbbi három ellenfelével ilyen arányban bánt el. Hollandia aztán nem igazán törődött azzal, hogy Uruguayban mekkora a bizonyítási vágy.

Az elődöntő negyedik percében Kuyt vett le egy felé szálló labdát, de kapu fölé suhintotta a tizenhatoson kívülről anélkül, hogy felnézett volna. Nem szegte kedvét a kezdeti sikertelenség az idén már csak a vb-címre áhítozó Sneijdernek (az Interrel olasz bajnokságot, kupát és BL-t nyert), bőszen osztogatott a középpályán, az enyhe „narancsos" fölény pedig a 18. percben góllá is ért - Van Bronckhorst előtt maradt üresen egy tízméteres sáv, és balról könyörtelenül kilőtte a bal felső sarkot. Muslera kapus kicsit későn indult, de nem valószínű, hogy ha időben kezdi a „légi úszást", bármit is kezdeni tud a kapufa belső részéről becsapódó lövéssel.

A meccs nem szűkölködött durvaságban, a 27. percben például Cáceres ollózni próbált, de a labda helyett az arra ugró de Zeeuw arcába fúródott a stoplisa, ami után dulakodás alakult ki, jöttek is a sárgák az üzbég játékvezetőtől. (Az ellentámadásból Cáceres önfeláldozó becsúszással bizonyította, hogy nem csak fejre hatékony...) A félidő hajrája Uruguayé volt: a 36. percben Alvaro Pereira vette észre először, hogy nem kaptak szabadrúgást, hanem előnyszabály után vezetheti tovább a labdát, de lövéséből nem született gól. Még nem. De a 41. percben Forlán elé keveredett a labda középen, aki egyet lépett jobbra, egyet balra, majd a védők mögül lövésre szánta el magát, és a totyogó Stekelenburg fölött a léc alá vágódott a Jabulani (1-1)!

A második félidőben Hollandia kezdett jobban, az első komoly helyzet mégis Stekelenburg kapuja előtt adódott. Az 51. percben egy rövid hazaadásra tántorgott ki a portás, az arra ólálkodó Cavani kipasszolta üresre a labdát, de Alvaro Pereira kapura emelését a kétségbeesve fejelték ki a kapu torkából. A félidő derekára viszont elfogyott a szusz Uruguayból... A 69. percben hosszasan fűzögettek a hollandok egy szokásos bal oldali támadást, aminek a végén Sneijder a védők lába közötti egyetlen létező szabad sávban a hosszú alsóba gurította - a kapufa segítségével.

A BL-győztes interes ötödik gólját szerezte Dél-Afrikában! Három perccel később Robben robbant: Kuyt varázsolta fejére a labdát, és - már szinte mondani sem kell - a kapufáról slattyogott Muslera háta mögé a szépséges bólintás. A dél-amerikaiak teljesen szétestek...

3-1-es vezetésnél aztán Bert Van Marwijk együttese elszórakozott egy tucatnyi helyzetet, és Uruguay az utolsó percben fel is ébredt - gólt is lőtt -, de ez már nem volt elég semmire, főként, hogy Irmatov nem adott meg egy jogosan járó szabadrúgást Uruguaynak a végén kecsegtető helyről.

Hollandia tehát a futballtörténelem során harmadszor vb-döntős, s mivel kiesett az utolsó nem európai csapat, a német-spanyol mérkőzés eredményétől függetlenül idén megint európai finálé lesz. Sneijder pedig idén az Interrel mindent megnyert, megkoronázhatja egy világbajnoki és egy vb-gólkirályi címmel.