Hívogató, csalogató, kedélyjavító a körtánc, amely a közösség erejével biztonságot ad a kissé ügyetlenül lépdelőnek is. Kevesen bírják ki, hogy csak ülve nézzék a makedón táncházat a Pécsi Nemzeti Színház előtt, amelyet a Tanac táncegyüttes koreográfusa, Szávai József vezet, és amelyen a Vizin Zenekar húzza a talpalávalót. A szeptemberi néptáncfesztiválra és a 25. születésnapjára készülő táncegyüttes vezetőjével és táncosaival beszélgettünk egy énekpróba keretében.

Teljes gőzzel készülnek a tizenhatodik Isten hozott kedves vendég - horvátul Dobro dosli - néptáncfesztiválra, melyre több száz táncost és zenészt várnak. Hagyományőrző együttesek érkeznek Horvátországból, Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából.
- Ennyi év alatt már kialakultak a kapcsolataink, tudjuk, hogy a legkiválóbb együttesek tisztelnek meg bennünket jelenlétükkel - hangsúlyozza Szávai József koreográfus, az együttes vezetője. - Voltak a 16 év alatt kiemelkedő élményeink, mint például amikor 850 táncos, zenész ölelte körül a Széchenyi teret. A horvát kisebbségek fesztiválja ez, voltak már vendégeink Szlovákiából és Ausztriából is, mert ott is élnek horvátok nagy számban. Az idei fesztivál eltér mindattól, amit eddig szerveztünk, mert a gyönyörűen felújított Zsolnay negyedben, a Pirogránit udvarban meghitt vásári hangulatot teremtünk. Lesznek itt majd népviseletet, sokác babákat és más népi kézműves termékeket kínáló horvátok, és a látogatók megkóstolhatják majd a jellegzetes agyagedényben főtt babot is, hozzá kortyolhatnak a finom, messziről érkezett borokból, miközben színes forgatagban élvezhetik a fellépő együttesek műsorát.
- Csaknem 25 éve jött létre a Tanac Néptáncegyüttes, akkor már létezett a hasonló profilú Baranya Együttes is.
- Voltak hasonlóságok - ismeri el Szávai József -, ők az akkori Jugoszlávia táncait, az itthoni horvát-szerb kisebbség táncait adták elő. Megalakulásunkkor területileg nekünk is ez volt az elképzelésünk, azonban a stílus teljesen más volt, ez adott értelmet az új együttesnek. Mi jobban ragaszkodtunk a hagyományokhoz, és kevesebb feldolgozást engedtünk meg a koreográfiákban. Akkor volt ez, amikor a magyarországi néptáncmozgalom igyekezett visszatérni a gyökerekhez. Kényes egyensúlyt kellett teremtenünk, mert a falvakban gyűjtött tánc- és zenekincset kissé átdolgozott formában ültettük színpadra. A nagy tánc- és népzenekutatók nyomában jártunk. Pompás gazdagságot találtunk gyűjtéseink során, partnerünk volt Vizin Antus, aki a zenei gyűjtésben is és zenekarával is együtt gondolkodott, dolgozott velünk, nélkülük nem jutottunk volna el idáig.
- Kezdetben hagyományőrző együttesként működtünk, ekkor alakult ki a profilunk, és születtek az első és meghatározó koreográfiák. A második periódusban a hagyományőrzés mellett már kitekintettünk más népek kultúrája felé is, akkortól a horvát mellett makedón, szerb, bolgár táncok is szerepeltek repertoárunkban. A harmadik időszakban pedig olyan táncok is következtek, amelyek már szoros kapcsolatban álltak a komolyzenével - részletezteSzávai József.
A táncosok zöme a környékbeli falvakból jár a heti kétszeri próbára, jelenleg 12 fiú és 24 lány, közöttük a legrégebbi táncos már 20 éve. Az utánpótlás is a falubeli, rokoni kapcsolatokból kerül ki, hírük szájról szájra terjed. Takács Attila Beremendről jár be a próbákra hetente kétszer.
- Én már Kásádon is táncoltam a helyi együttesben, amelyet anyukám alapított, és a legnagyobb öröm volt számomra, hogy a dédipapám eredeti ruhájában is táncolhattam, aki szintén sokác volt, mint ahogy mindenki a család anyai ágán. Itt a Tanacban nagyon jó a csapat, összetartunk, segítünk egymásnak mindenben, olyan mint egy nagy család, a zenészek is velünk vannak mindenben.
Gazdag a magyarországi horvátok népviselete. A déli határ mentén több népcsoportjuk él, a bunyevácok, a bosnyákok, a sokácok, akikről talán a legtöbbet hallhatunk, hiszen lépten-nyomon találkozunk velük a mohácsi busójárás forgatagában. Ezek a népcsoportok kicsit különböznek nyelvükben is, viseletük pedig jellegzetesen eltérő, a Balkán világát idézik. Ők az éhínség, a török elől menekülve 300-400 évvel ezelőtt érkeztek, és leltek új hazára a déli megyékben. A viseleteken őrzött motívumok még a legdélibb területek szellemiségét is őrzik, felidézve az őshaza hangulatát. A nagymamáknak, rokonoknak köszönhetően - szinte egyedülálló módon - a Tanac táncosai az eredeti ruhákban lépnek fel. Természetes szokás volt, hogy ha gyerek született, akkor félretették, gyűjtötték a ruhákat, így maradtak fenn a falusi szekrényekben a saját kezűleg hímzett, varrott öltözetek. És ki más viselné ezeket, mint az együttes táncosai, akik a környékbeli falvakból származnak.
Bosnyák Éva Mirjana apró gyermekként kezdte a táncot, amely mostanra már életmódjává vált. Egy kis zsáktelepülésről származik, végigjárta a pécsi horvát óvodát, általános iskolát, sőt most már az egyetemi horvát szakot is.
- Amiben mi fellépünk, eredeti Pécs környéki, vagy Dráva-menti viseletek, amelyeket megőrzött ez a szűk közösség, és ezzel az egész kultúráját átörökíti. Vannak közöttünk olyanok is, akik már nem táncolnak, de a gyerekeik itt vannak. A hagyomány folytatódik.

- A legboldogítóbb fellépéseinket a kis falvakban, az anyanyelvi környezetben éljük át. A csaknem 25 év alatt mintegy 700 fellépésünk volt itthon és külföldön - veszi át a szót Szávai József. - Gyakran járunk Horvátországban is, de az igazi hazaérkezést itthon érezzük. Látjuk a kihúzott, büszke derekakat, az örömöt a szemekben, mint mikor egy régi családtag hazatér, elégedettek velünk, hogy megőrizzük, tovább visszük a hagyományt. Megismerik az öltözetet, mondják is, ez az én ingem. Gyakran felállnak, együtt táncolnak velünk, ilyenkor tényleg itthon vagyunk. Kritikát is kapunk tőlük, a legnagyobb dicséret, ha azt halljuk, ez már hasonlít ahhoz, ahogy mi táncoltuk fiatal korunkban.
Kovácsovics Zsófia, aki újsághirdetés nyomán talált az együttesre, már 1996 óta itt táncol. Édesapja horvát.
- Életformámmá vált a tánc, mely gondolkodásra késztet, ezek nem egyszerű ritmusok, megtanítanak arra is, hogy egy egész napos munka után is tudjak koncentrálni.
- Hol jó fellépni?
- A Pécsi Nemzeti Színházban, a Művészetek Palotájában, páratlanul emelkedett ezeken a szerepléseken a hangulat, valahogy másik szintre kerülünk, teljesen mások ezek a fellépések, mint a kis falusiak. Ott a mieinkkel találkozunk, eljönnek és megdicsérnek bennünket.
- Készülnek már a jövő évre, a 25. születésnapra?
- Sok dologba belevágtunk, indultunk a Fölszállott a páva vetélkedőn, folytatjuk a fellépéseinket - mondja Szávai József. - Jövő őszre tervezzük a nagy 25 éves jubileumi műsort, természetesen már idén októberben elkezdjük a próbákat. Meghívjuk a korábbi táncosokat, így száz-százötven táncost láthat majd a közönség.
- Mi az igazi álma, Magyarországon nagyon ismert együttessé válni, vagy inkább külföldön szerepelni?
- A múltban sokat léptünk fel külföldön, még az Egyesült Államokba is eljutottunk kétszer. Ambíció? Megmaradni a mai világban ezen a szinten; 6 alkalommal értük el a kiváló minősítést, csak azért nem többször, mert nem mentünk el utána, már szemérmetlennek tartottuk. Ezt a szintet megtartani, a mai gazdasági környezetben túlélni, óriási munkát jelent.