Nem úgy tűnt, hogy a G-csoport „kettesszámú" mérkőzése túlságosan nagy izgalmakat tartogat az utolsó, harmadik fordulóban, Nelspruitban Észak-Korea és Elefántcsontpart mint a két kieső csaphatott össze. Azonban volt egy matematikai kombináció arra, hogy az „Elefántok" a dél-afrikai vb legjobb 16 csapata közé jussanak (Ghána mellett a másik afrikai csapatként), mégpedig az, hogy ha megverik a kommunista állambelieket és Brazília kivégzi Portugáliát, a két gólkülönbség összege legalább 9. Egy példa: ha Brazília 2-0-ra legyőzi „Európa braziljait", Drogbáéknak „elegendő" lekoppintania C. Ronaldóék Észak-Korea elleni teljesítményét (7-0). Hát mit ne mondjunk, erre kis esély mutatkozott.

Annál is inkább, mert a népi Korea égre-földre (de talán leginkább a Pártra) esküdözött, hogy nem fog még egy akkora zakót kapni, mint Portugália ellen - mégis ugyanabban az összeállításban szaladtak ki a vörösök az afrikaiak elleni vb-búcsúmeccsre. Elefántcsontpart kezdő tizenegyét böngészve a magyar labdarúgás követői reménykedhettek benne, hogy a védők előtt majd észreveszik a volt Honvéd-játékos Benjamin nevét, csalódniuk kellett.

A zöld-fehérben pályára lépő afrikaiak azonnal nyomatékosították, hogy Brazília győzelmén kívül a magukéban is bíznak, Kader Keita már az első percben veszélyeztetett. A mindent elsöprő igyekezetben a spanyol bíró még azt is elnézte, hogy Barry kapus egy kidobásnál bőven kinyúlt a területén kívülre, amiért Észak-Koreának a tizenhatos vonaláról szabadrúgás járt volna... A 11. percben Drogba - elűzve Undiano sporttársnak a hibája miatti esetleg önkritikus gondolatait - gólt fejelt, de asszisztense intésére ekkor még nem mutatott a kezdőkör irányába. Nem úgy 3 perccel később, amikor az előrehúzódó Boka gurított a középen érkező Yaya Touré elé, aki felnézett, s látva, hogy a szaladgáló Drogba összezavarta a teljes védelmet, a hosszú sarokba gurított - korán megvolt a hőn áhított első gól! És jött is a második: Drogba gyönyörűségese vett le egy előrevágott labdát, könnyedén lefordult védőjéről, és bár a keresztlécet trafálta telibe, a lepattanót Romaric bólintotta a hálóba (2-0). S időarányosan Touréék jobban álltak a félidőben Észak-Korea ellen, mint a luzitánok, akik csak egyetlen góllal vezettek 45 perc után (nem is beszélve arról, hogy Gervinho és Romaric időközben még egy-egy kapufát is lőtt).

A szünetben mindenkivel közölték, hogy a portugál-brazil találkozón még mindig nem esett gól. Amikor visszajöttek a felek a pályára, az első esemény a koreai kapus megsérülése volt, ami után felszisszenhettünk: a szabályokra fittyet hányva csak egyetlen cserekapust hoztak a tornára az ázsiaiak - nyilván felsőbb utasításra (és akkor még nem beszéltünk arról, hogy négy állítólagos disszidens helyén meglehet, nem is focisták ülnek az észak-koreai kispadon, és az egyik „láthatatlan" a tartalék hálóőr). Ri Mjong Guk mindenesetre maradt a pályán, és ha már maradt, kapott is még két gólt a hajrá kezdetén, de csak az egyiket adta meg a spanyol sípmester (3-0) - voltak emlékei az első félidőből...

Az, hogy látványosan és eredményesen játszottak Eriksson „elefántjai", dicséretes, de ebből a csoportból négy ponttal nem lehetett továbbjutni - az afrikaiak a Portugália elleni 0-0-nál szúrták el. 16 közé jutott ebből a csoportból tehát Brazília és európai „mása", az esti meccseken derül ki, melyik gárda kivel találkozik a nyolcaddöntőben a spanyol, svájci, chilei trióból.