- Igazából azt untam meg, hogy zenekarban nem hallottam a saját hangszerem, szerettem volna jobban kitűnni a tömegből, ami a fuvolával elég nehezen ment volna- vallja Andi.- nagyon feltűnő jelenség, ahogyan egy nő szaxofonozik, ez tetszett meg benne a legjobban.

Ennek már hat éve, Andit azóta már sok ezer ember tapsolta meg zenésztársaival együtt, a Hanság Big Band tagjaként. A népszerű zenekarban 2006 óta játszik, autodidakta módon tanul.

- Nagyon sokat tanultam a zenekarban, rengeteg fejlődésre képes az ember zenésztársak között- mondja Andi.- A zenélés egész embert kíván, ez olyan amit senkiért és semmiért nem adnék fel. Egyrészt azért mert olyan plusz töltetet ad az életemnek, amit máshonnan nem kapok meg, másrészt pedig- épp az előzőek miatt- kiegyensúlyozottá, magabiztossá tesz.Zenekarban játszani pedig különösen felemelő érzés. Egymásra hangolódni, egymásra figyelni, közösen alkotni egy hangzást, aminek te is a részese vagy. Ez a legfelemelőbb érzés számomra a világon.

Mint minden zenésznek, Andinak is van egy nagy álma, egy dallamsor, ami nem megy ki a fejéből, amit gyakran dúdol, amitől erőre kap. A Zene Világnapjára összeállított írásunkban meg is hallgathatják, miről álmodik egy gyönyörű fiatal szaxis lány, akinek kedvenc gondolata a zenéről Csitáry-Hock Tamástól származik.

"....A zene, ami egy fehér lapon a laikus számára csupán különféle jelek valamiféle megfoghatatlan, értelmezhetetlen halmazának tűnik. De az értő szem már látja a dallamot, ami lelkében életre kel, amit másokkal megoszt. És ebben a pillanatban a zene már nem csak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti. Ettől kezdve a barátod. Beszél hozzád, mesél neked, végigvisz tájakon, érzelmeken, életeken. Ha szeretsz valakit, elmondja neki. Ha félted őt, helyetted beszél. Szavakkal, vagy akár szavak nélkül mutatja meg érzéseidet neki. Mesél, mesél, mesél. Igen a zene él, életet ad. És összeköt embereket, szíveket, lelkeket......"