Lovász László a matematika és az elméleti számítástudomány több területén ért el kiemelkedő eredményeket, többek között a diszkrét matematikában, a kombinatorikus optimalizálásban és az algoritmuselméletben. Számos alapvető eredmény fűződik a nevéhez, így az LLL-algoritmus megalkotása, a Lovász lokális lemma, a Shannon-kapacitásra és a perfekt gráfokra vonatkozó sejtések bizonyítása. Óriási szerepe van abban, hogy a magyar matematikai kutatások egyik súlyponti területe, a kombinatorika a modern matematika meghatározó ágává fejlődött.

Eredményeit mind itthon, mind világszerte igen magasra értékelik. 31 évesen választotta tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, 2001-ben Corvin-lánccal tüntették ki, 2007-ben Bolyai-díjban, 2008-ban Széchenyi-nagydíjban részesült. A nagy nemzetközi díjak közül 1999-ben a Wolf-díjat kapta meg. 2006-ban négy évre a Nemzetközi Matematikai Unió elnökévé választották.

A matematikában nincs Nobel-díj, ezért több nemzetközi elismerést is szokás „matematikai Nobel-díjnak” tekinteni: a 40 év alattiaknak adható Fields-érmeket, a norvég Abel-díjat, az izraeli Wolf-díjat és a japán Kiotó-díjat.

Lovász László Kiotó-díja a legrangosabb nemzetközi tudományos kitüntetés, amelyben az elmúlt évtizedek során hazai tudós részesült.

Az Akadémia közleménye emlékeztet arra, hogy A királynő és a szolgálóleány címmel tartotta meg a jelenleg Japánban tartózkodó Lovász László néhány napja A magyar tudomány ünnepe idei rendezvénysorozatának vezérelőadását. A professzor meggyőzően világított rá arra, hogy a matematikával nemcsak a számok világába, hanem filozófiai mélységekbe is érdemes elkalandozni. Az akadémikus úgy vélekedett, hogy a matematika mint tudomány ugyan az alkalmazások talaján született, ám belső logikája olyan fejlődésre késztette, amelynek nyomán a matematika más tudományágakban is hasznosítható alkalmazásokat és eredményeket hozott létre. Lovász László Bolyai és Lobacsevszkij nemeuklideszi geometriáját említette példaként, ami később a görbült terek Riemann-féle elméletén keresztül a relativitáselmélet megalkotásához vezetett. Az akadémikus szerint a matematika ereje abban rejlik, hogy egyszerre királynő és szolgálóleány: „a saját feje után megy, de közben figyel arra, milyen szolgálatot tehet más tudományágaknak”.

(OS)