A sárospataki asszony elmondta: 1939-ben Vajdácskán dolgozott a körjegyzőségen. Egy szeptemberi este valaki kopogott annak a lakásnak az ajtaján, ahol bátyjával és annak feleségével együtt lakott. A ház előtt egy férfi állt, aki csak annyit tudott mondani: polski, polski. Mivel előzőleg már hallottak Lengyelország megtámadásáról, azonnal tudták, hogy menekültek lehetnek. Az idegen emberrel együtt érkezett felesége - aki gyors menekülésre kényszerítve hálóingben és nagykabátban hagyta el otthonát -, valamint két gyermeke. A magyar család egy éjszakára vendégül látta a lengyel menekülteket, akik másnap folytatták útjukat. Lengyelország most ezért mondott köszönetet a család utolsó, még élő tagjának.

A miniszter díjat adott át a város polgármesterének, Hörcsik Richárdnak is a lengyel-magyar kapcsolatok ápolása terén végzett munkájáért.

 

 

Független Hírügynökség