25 évvel ezelőtt már megformáltad Szabó Magda Régimódi történetének egyik főszerepét, Jablonczay Kálmánt. Most is hatalmas sikerrel megy az előadás. Milyen érzésekkel mész fel a színpadra?
Sokszor történik meg az ember életében, hogy kétszer találkozik egy szereppel. Korábban úgy volt, hogy én 40 évesen játszottam el, a szerep szerint 60 éves Jablonczay Kálmánt egy nagyon nagysikerű Régimódi történet előadásban. Akkor például rengeteg hajfestékre is szükség volt, hogy hiteles legyen. Most, amikor ezt a 60 éves embert újra kellett megformáljam, akkor tulajdonképpen korban utol értem a szerepet.

Milyennek ismerted meg Szabó Magdát?
Amikor először játszottam Szabó Magda még élt. 1994-ben itt volt ő is a premieren. Magához rendelt. Mindig hatalmas kísérettel jött, barátnők, fiatal és idősebb barátok társaságában. Nagyasszony volt, egy igazi primadonna, akit nem lehetett másképp szólítani, mint: „Magda”. Semmiképpen nem jutott volna eszembe „Magda néninek” hívni. Rögtön kezet csókoltam és le „Magdáztam”.

Hogyan fogadta az előadást?
Az, hogy magához rendelt a Csillárszinten, már önmagában egy kegy volt. Azt gondoltam, célzást fog tenni arra, hogy ilyen fiatalon játszottam el a 60 éves nagypapáját.
Soha nem felejtem el, arra utalt, hogy milyen arisztokratikus lényt formáltam meg, valószínűleg pontosan olyat, mint amilyen a nagypapa volt. Állítólag Szabó Magda ritkán dicsért, ezért duplán örültem neki. Azt hallottuk mi színészek, hogy más előadásainak próbáira beül és folyamatosan ellenőrzi Szabó Magda-i szöveget, hogy az betűre pontosan hangozzék el. A mi próbáinkra nem jött el, de amikor ezzel a róla szóló fabulával szembesítettem, ezt határozottan tagadta. Olyan ember volt, aki még 80 évesen is sugárzott és nem csak, mint írónőt kellett csodálni, hanem Szabó Magdát, mint lényt, mint földi identitást, mint a magyar irodalom hallhatatlan alakját. Ő ennek tudatában volt és e szerint is viselkedett.

’94-ben Barta Mária volt a partnered az előadásban. Most Szabó Magda nélkül, Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művésszel főszerepben hatalmas sikere volt a premiernek, és ahogy hallottam, azóta is álló vastapssal mennek az előadások. Milyen élmény számodra részt venni ebben a színdarabban Kubik Anna partnereként?
Barta Mária nagyszerű színésznő, partner. Nagyon jó volt vele játszani, emlékszem a tekinteteire, de köztünk mégis 25 év korkülönbség volt. A két szerepbeli karakter között pedig egy olyan előélet van, ami a bolondozástól, a szexualitáson keresztül, intellektuális beszélgetéseket is feltételez.

Archív felvétel- a Győri Nemzeti Színház 25 éves jubilemi kiadványából

Ez természetesen nagyon furcsa volt, de ennek ellenére emlékszem, ahogy ma is, mindig megtapsolták a közös jelenetünket, amikor végülis kimondom, hogy „ a fiú nősül, Mari”. Kubik Annával, mivel mind a ketten korban vagyunk, egy 50 éves nő és egy 60 éves férfi -héja násza az avaron- ez a színpadi jelenlét, ez sokkal teljesebb, ez pusztán az életkor függvénye. Nagyon jó Anna szemébe nézni, nagyon jó vele játszani. Köszönöm a sorsnak, egy nagy színésznővel hozott össze. Boldog vagyok, hogy a partnere lehetek.

A 25 évvel ezelőtti előadásnak is nagy sikere volt. Arra, hogy ilyen „operett siker” lesz, azért nem számítottunk. Még akkor sem, ha tudtuk, hogy igazi színházat fog látni az, aki beül. Az, hogy állva tapsolnak előadás végén, egy három órás prózai családtörténeten, ez minden reményünket felülmúlta.

Az interjút készítette: Csobay Dániel

Fotók: Csobay Dániel fotográfus