A tízemeletes ház 1976-ban munkásszállónak épült, majd a rendszerváltás után privatizálták, egy ingatlanforgalmazó cég a lakások nagy részét magánszemélyeknek adta el. Sok lakást ezután albérletbe adtak ki, majd a ház pusztulni kezdett. Az újonnan érkezők a rezsifizetés könnyítése érdekében további lakókat fogadtak magukhoz, a nagyobb létszám viszont csak a zsúfoltságot növelte, a fizetési morálon nem javított. A tető beázik, eldugultak a lefolyók, kikapcsolták a gázt, az üvegfalakat kitörték és a liftből kiszerelhető fém alkatrészeket is elvitték.

A közüzemi szolgáltatók térképén vörös jelű zóna lett a torony, ahová a szolgáltatások ki- és bekapcsolását végző szerelők egy időben már csak rendőri biztosítással tehették be a lábukat. Hivatali ügyben járó személy, postás, védőnő vagy mentős veszélyes küldetésre vállalkozott, amikor a Házgyári u 1. szám alá indult. Ezen akarnak változtatni és teljes egészében rehabilitálni az épületet - olvasható abban rehabilitációs programban, amelyet Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke írt.

A lepusztult ház 200 lakásában ma több mint 100 halmozottan hátrányos helyzetű ember él. Az épületben egy éve szociális munkás dolgozik, aki figyelemmel kíséri a hátrányos helyzetű emberek sorsát és segíti őket. A házban hamarosan lesz portaszolgálat, majd elindulnak a lakóközösség mindennapi életét megkönnyítő munkálatok is. A program új elemeként építészhallgatók szociális munkásokkal együttműködve alacsony rezsivel fenntartható tereket szőnek az épületben. A lakók később sem maradnak magukra az esetleges problémáikkal, a Máltai Szeretetszolgálat irodát nyit az épületben, ahová bármikor benyithatnak. A tervek szerint a harmadik emeleten rehabilitációs otthon lesz, a városi önkormányzat pedig tíz szociális bérlakást kap az épületben.

FH