A művészek közül általában a politikai holdudvarokhoz csapódó emberek szokták megkapni a Kossuth-díjat, ő azonban sehova sem tartozik és nem is tartozott, nem „udvarolta körül” egyik oldalt sem, így az elismerés a munkájának szól, illetve annak, hogy a közönség érdeklődése annak ellenére megmaradt, hogy szinte nincs is jelen a kereskedelmi médiában.

Hobo elmondta, hogy soha nem azzal foglalkozott, hogy mik az elvárások, saját örömére alapította meg a Hobo Blues Band-et 33 évesen, holott ebben a korban akkoriban már befejezték a zenélést, és olyan dolgokról ír, énekel, amelyek foglalkoztatják, nem mások igényeit akarja kiszolgálni, ezért aztán tévedett is jó néhányszor.

A néhány héttel ezelőtti búcsúkoncert kapcsán elmondta, hogy özönlenek a levelek azoktól, akik ott voltak, és azok is írnak, akik nem tudtak elmenni. Nem elsősorban a gratuláció a lényeg, hanem a levelek mélysége- mondta Hobo, aki saját bevallása szerint soha nem tudta, hogy ennyit jelent az embereknek az, amit csinálnak. Állandóan dolgozik valamin, előre néz, nincs ideje elemezgetni a múltat, és ha nincs ez a két búcsúkoncert, nem is vette volna észre, hogy mennyien szeretik azt, amit csinálnak.

Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb, egy történetet mesélt el Hobo. Minden nap ad pénzt koldusnak, mert ez benne van az általa kitalált Csavargók Tízparancsolatában. Három éve a Városligeti fasornál egy koldus nem fogadta el tőle a pénzt. Azt mondta, hogy Hobo, nem fogadok el tőled semmit, mert te annyit adtál nekem a verseiddel, a zenéddel. Ez hatalmas dicsőség- mondta Földes László.

Független Hírügynökség