Mint később kiderült, e cseppkövekre emlékeztető alakzatok olyan vasfaló baktériumtörzsek termékei, amelyek lassan, de biztosan, porrá emésztik a hatalmas hajó roncsát.

Az a baktériumfaj, amelyet még 1991-ben egy mélytengeri expedíció során gyűjtöttek be a Titanic roncsáról, a később elvégzett kutatások szerint egy olyan baktériumcsaládhoz tartozik, amelyet korábban még sohasem tudtak az abisszális régióban, az óceánjáró hullámsírjának megfelelő több mint 3800 méteres mélységében azonosítani.

A különleges rozsdaevő baktériumot a kanadai Dalhouise University egyetem kutatói, Henrietta Mann és Bhavleen Kur, valamint kollégáik, a szintén kanadai Ontario Science Center és a spanyol University of Spain egyetem szakembereinek sikerült azonosítaniuk. A kutatók felfedezésüket az International of Systematic and Evolutionary Microbiology magazinban publikálták.

A roncsot elborító narancsszínű baktériumtelepeknek olyan a formája, mint a jégcsapoknak, vagy a sztalaktitnak, azaz a függő cseppkőnek.

Amikor 1985. szeptember elsején a Jean-Louis Michel és Robert D. Ballard által vezetett francia-amerikai mélytengeri expedíció felfedezte a Titanic roncsát, és elkezdődtek a kutatások, a roncshoz lemerülő oceanográfusoknak azonnal feltűntek ezek a furcsa, az egykori hajótestre tapadt cseppkőszerű képződmények.

Jean-Louis Michel (a kép bal szélén, sárga overallban) és Robert D. Ballard (jobbról a második baseballsapkában és kék ruhában) a Titanic roncsának felfedezése után, 1985. szeptember elsején. Forrás: Pinterest

Eleinte nem tudták pontosan meghatározni, hogy mi állhat a roncson észlelt furcsa képződmények kialakulásának hátterében, a jelenséget gombák-baktériumok tevékenységének tulajdonították, különösebb konkrétumok nélkül.

A Titanic nevét viseli a rendkívül agresszív vasfaló baktérium

Az már korábban is ismert volt, hogy amikor a vas az igen agresszív kémhatású sós tengervízben elkezd oxidálódni, és rozsda képződik, az így keletkező vasoxidot bizonyos mikrobák felhasználják az anyagcseréjükhöz. A Titanicról vett mintákban egy olyan, a Halomonas nemzetséghez tartozó rozsdaevő baktériumot fedeztek fel, amely a tudomány számára addig ismeretlen új fajnak bizonyult.

Először sorba rendezték a mikrobák DNS-eit, és csak ezt követően fedezték fel, hogy ez egy addig ismeretlen tagja a sókedvelő Halomonas nemzetségnek. A rendkívül agresszív új vasvaló baktériumfaj, a Halomonas titanicae, a legendás óceánjáróról kapta tudományos elnevezését.

Amúgy számos baktérium- és gombafaj él a finom szerkezetekben, amelyek rozsdával táplálkoznak, és az új fajnak bizonyult Halomonas titanicae ezeknek csak az egyike.

A hajóroncsokon egyébként idővel komplex mini-ökoszisztémák alakulnak ki

Még a rendkívül nagy, ezer méter alatti abisszikus mélységekben is.
Csak egy hatalmas rozsdafolt fogja jelezni az álmok hajójának helyét

A rozsdafaló baktériumok rátapadnak a hajótestet alkotó acélfelületre, és az oxidációs folyamat során keletkező vasoxidot felhasználják az anyagcseréjükhöz, azaz elemésztik a vasszerkezeteket. Ez a feltartóztathatatlan folyamat egészen addig tart, amíg az egykorvolt óceánjáró makroszerkezetei teljesen meg nem semmisülnek, és a Titanicból csak egy kupac rozsdaszemcse nem marad.

A roncsot felfedező Robert D. Ballard, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet tengergeológusának becslése szerint 15-20 éven belül a Titanic roncsa teljesen összeomlik és a század végére csupán egy rozsdafolt fogja jelezni az óceáni fenéksíkságon az „álmok hajója" roncsának egykori helyét. Mivel az, hogy a baktériumok újrahasznosítják a vasat természetes folyamat, ezért a Titanic megóvása lehetetlen.

Kép: AFP/Charles Hoskinson

Van, aki elpusztítaná a Titanicot felfaló baktériumokat

Néhány szakértő ezzel szemben úgy vélekedik, és azt reméli, hogy a baktériumtelepek elpusztításával megőrizhető lenne a roncs, amely mint az emberi kultúrtörténet egyik fontos víz alatti emlékműve, így még sokáig fennmaradhatna. Mások azonban, többek között Bhavleen Kur sem osztják ezt a véleményt.

Szerinte hagyni kell, hogy a természet rendje szerint tegyék a dolgukat a baktériumok. A vas-oxidot emésztő mikrobáktól tanulhatnak a mérnökök, hogyan védjék meg a partközeli olajfúró-tornyokat, vagy más hajókat. A Titanicot elemésztő baktériumtörzsek megfigyelése rávilágíthat arra a mechanizmusra, hogy ezek a mikrobák hogyan hasznosítják újra a vízbe süllyedt fémszerkezeteket.

Az óceánjáró április 15-én hajnali 2 óra 20 perckor, miután kettétört, a mélybe merült. Mindössze 705-en élték túl a katasztrófát, 1517-en a hullámsírba vesztek.

Forrás: origo.hu

Főkép: Elter Tamás archívuma - A Titanic orra a baloldali horgonnyal, 3821 méter mélyen, az atlanti fenéksíkságon. Jól megfigyelhetők a fémtestre tapadt cseppkőszerű baktériumtelepek.

További képek: AFP, Pinterest