– nem úgy az önjáró autók, amelyek már több amerikai város útjait járják, és tényleg valósággá váltak, és nincsenek messze attól, hogy tényleg mindenki használhassa őket.

Európában azért kicsit más a helyzet: az Unióban egyelőre nem megengedett önvezető autókkal közlekedni, és szakértők szerint hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy valóban forgalomba kerüljenek. De mi az oka annak, hogy késlekedünk? Mikortól lehet eldobni a jogosítványt, és beülni a saját önjáró autónkba?

1897-ben a magyar külügyminiszter, akihez akkoriban a közlekedési ügyek is tartoztak, kijelentette, hogy az országban a motoros közúti járműveket egészen nyugodtan vezetheti bárki mindenféle engedély nélkül, mivel azok köztudottan egyáltalán nem is veszélyesek. Persze akkoriban még nem igazán lehetett kétszázzal száguldozni az autópályán, de gyorsabban lehetett haladni a kocsikkal, mint bármilyen más járművel, mégis semmiféle szabályozást nem vezettek be arra, ki vezetheti őket, és hogyan. A legtöbben autodidakta módon, a járműeladótól tanulták meg, melyik kar merre való, és hogyan kell kormányozni, és egy pár perces gyorstalpaló után már mehettek is az utakra Isten hírével.

1901-ben tették le először a jogsit

1901-ben vetették fel először az ötletet, hogy Budapesten azért mégis csak szabályozni kellene valahogy a közlekedést. Június 14-én tették le először az országban a jogosítványt, a vizsga egy gyakorlati és egy elméleti részből állt. Orvosi vizsgálat nem volt, és vezetni is néhány pohárka bor után indultak el az emberek, hogy meglegyen az alaphangulat a megmérettetéshez. A sikeres vizsga után nem a vezető, hanem a jármű kapott igazolást arra, hogy vezethető: egy rendszámtáblát szereltek rá, ez jelentette, hogy gazdája levizsgázott. Mindez csupán Budapesten történt, vidéken még mindig úgy száguldozhatott bárki, ahogy akart.

A világ legelső jogosítványát egyébként 1888-ban állították ki Karl Benznek Németországban, hivatalosan kötelező először Angliában lett jogosítványt szerezni, még 1903-ban. Ehhez képest mi még az angolokat is megelőztük.

A közlekedés új korszaka köszönthet be

Könnyen lehet azonban, hogy hamarosan véget is vethetünk ennek az évszázados hagyománynak, az önjáró autók megjelenésével ugyanis nemsokára feleslegessé válhat a vezetői engedélyek kiadása. A közlekedés új korszaka köszönthet be, ha a visszaszorulnak a hagyományos autók az utakról – pedig szakértők szerint erre már nem is kell olyan sokat várnunk. A legtöbb becslés arról szól, hogy 2020-ra, de legalább a 2020-as évtized második felére 10 millió önjáró autó lepi majd el a városokat – valószínűleg azonban csak az Egyesült Államokban, nem pedig Európában, itthon ugyanis sokkal nehezebb lesz bevezetni az újfajta közlekedést. Mindjárt ki is fejtjük, pontosan miért, de előtte érdemes néhány szót ejteni arról, milyen pro és kontra érveket szoktak felhozni az önjáró autók mellett és ellen.

A világon minden évben körülbelül 1,3 millió ember hal meg autóbalesetben

Itthon 2015-ben 16331, 2016-ban pedig az eddigi hiányos adatok szerint 12441 közúti baleset történt, ezekből az első esetben 585, a másodikban 395 volt halálos kimenetelű. Statisztikák szerint ezen balesetek legalább 90 százalékát emberi hiba okozza. Az önjáró autók fejlesztői és az ezzel foglalkozó kutatók szerint ezek a mesterséges intelligenciát használó szerkezetek az emberi hibaszázalékot teljesen kiszűrhetik, és ezzel sokkal biztonságosabbá tehetik a közúti közlekedést.

Hibáik is vannak az önjáró autóknak

De az önjáró autóknak megvannak a saját hibáik is, amelyeket mindenképpen ki kell küszöbölni, ha tömegesen akarjuk az utakra engedni őket. A Tesla egyik gépezete például nem tudta megkülönböztetni az elé forduló teherautó fehér ponyváját az égtől, ezért teljes sebességgel belehajtott, utasa halálát okozva vele. Nagy port kavart az a nyilatkozat is, miszerint a Google önjáró autói áthajthatnak piros lámpákon, ha nem veszik őket időben észre. Ott van még az a veszély is, hogy az autó rendszerét egy ügyes hacker feltörheti (ahogyan egy kínai hackercsoport tette a Tesla rendszerével is), és befolyásolhatja, merre menjen az autó, milyen sebességgel, és mikor fékezzen. Ráadásul borzasztó nehéz jelenleg a jogi hátterét megfogalmazni annak, vajon kit terhel a felelősség, ha egy önjáró autó hibázik – bár rávághatnánk, hogy nyilván a gyártót, ez azért egyáltalán nem ilyen egyszerű.

Tegyük fel például – és ez az önjáró autók veszélyeit hangoztatók kedvenc példája -, hogy egy ilyen autónak választania kell aközött, hogy egy veszélyes szituációban az utasát, vagy az úton áthaladó negyven fős iskoláscsoportot védje. Kinek a felelőssége eldönteni, hogy egy ember élete többet ér-e, mint egy egész csapat gyereké, és ha úgy dönt, hogy a gyerekek javára cselekszik ilyenkor, bele fogunk-e ülni egy olyan autóba, ami potenciálisan meg is ölhet minket, ha úgy tartja kedve? A legtöbb szakértő egyébként úgy gondolja, hogy ez egy örök dilemma akkor is, ha nem önjáró autókról van szó – az Európai Parlament Robotika Sajtószemináriumán elhangzott vélemények szerint sokkal inkább azzal kellene foglalkoznunk, hogy mennyi emberi hibát küszöbölhet ki egy ilyen szerkezet, nem azzal, hogy mi lehet egy ilyen nagyon ritkán és esetlegesen előforduló eset kimenetele.

Egyelőre nem engedélyezett az Európai Unión belül a használatuk

Jól látszik tehát, hogy az önjáró autók dilemmája egyáltalán nem egyszerű. Nem véletlen, hogy az Európai Unión belül egyelőre nem engedélyezett a használatuk, az Egyesült Államokban is csak 2011 óta, és csak néhány államban engednek ilyen kocsikat az utakra. Tony Belpaeme, a Plymouth Egyetem kutatója a szemináriumon a Különórának elmondta, hogy nem csak az elméleti veszélyek miatt lesz nehézkes az önjáró autók bevezetése az öreg kontinensre.

„Az Államok városszerkezetei teljesen máshogy néznek ki, mint az európai városoké” – mondta. „Ott könnyen navigálnak az önjáró autók, egyenes utcák és rácsos szerkezetek vannak, nem bonyolult. Nálunk viszont máshogy, organikusan fejlődtek a városok, kanyargósak az utcáink, nincs bennük rendszer. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan birkóznak meg vele az önjáró autók, valószínűleg pont ez az oka annak, hogy arra azért nem kell számítani, hogy holnaptól már ilyenek lepik el a városainkat.”

Európában tehát még biztosan várni kell egy darabig arra, hogy legálisan lehessen ilyen autóval az utakat járni. De nem csak a várostervezés nehézségei miatt – ahhoz, hogy tömegesen elindulhassanak az önjáró kocsik az utakon, az kell, hogy pontos szabályozást vezessünk be arra, ki a felelős egy-egy baleset vagy meghibásodás esetén. Az Európai Parlament a napokban véglegesíti azt a javaslatot, amit majd az Európai Bizottságnak nyújt be a robotika jogi szabályozásával kapcsolatban – az MI napról napra jobban beszivárog az életünkbe, a Parlament szerint pedig minél előbb jogi keretek közé kell szorítani az egész technológiai fejlődést, mielőtt komoly problémáink származnak belőle. Már így is csak futunk a fejlődés után, és nagyon nehéz lesz elérnünk, hogy behozzuk a szabályozással azt az elképesztő ütemű változást, ami most zajlik. Ez a javaslat az önjáró autók szabályozására is vonatkozni fog.

Ha egyszer tényleg lesznek olyan biztonságosak az önjáró autók, hogy tömegesen kerülhessenek az utakra – márpedig efelől nincs kétség -, akkor szakértők szerint tényleg nem lesz szükségünk jogosítványra, hiszen egyáltalán nem kell majd vezetnünk. Az előrejelzések szerint sokkal kevesebb embernek lesz saját autója is, az olyan szolgáltatócégek, mint például az Uber, rengeteget kaszálhatnak a dologból – felesleges lesz ugyanis saját járművet birtokolni, ha egyszer rendelhetünk magunknak egyet, és oda mehetünk vele, ahová akarunk, ugyanúgy, mintha a sajátunk lenne. Az Uber Pittsburgh-ben már el is indította első próbaautóit – kíváncsian várjuk, mennyire fogja megdobni vagy megfékezni a kísérlet sikeressége vagy kudarca az önjáró kocsik fejlődését.