"Nagyon sajnálom, ami történt, senkinek nem akartam a halálát" - mondta, hozzátéve: "én vagyok egyedül felelős Marian Cozma haláláért".

Az első fokon eljáró Veszprém Megyei Bíróság tavaly júniusban Raffael Sándort életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte azzal, hogy legkorábban 30 év múlva szabadulhat.

Marian Cozmát, az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott tagját 2009. február 8-án gyilkolták meg a veszprémi Patrióta lokál előtt.

- - -

A nem jogerősen 20 évi fegyházbüntetésre ítélt Sztojka Iván felmentését vagy az első fokú döntés hatályon kívül helyezését kérte a Marian Cozma meggyilkolásában való részvétellel vádolt társaság másodfokú perének pénteki tárgyalásán a férfi védője a Győri Ítélőtáblán.

Szikinger István a harmadrendű vádlottal kapcsolatban elmondta: "Sztojka Iván ezt a cselekményt nem követhette el, nem volt meg az ő cselekvősége úgy, ahogy az a tényállásban le van írva", így fel kell menteni, hiszen "érdemleges bizonyíték nem szól amellett, hogy ő bármiféle cselekményt elkövetett".

Szavai szerint a bántalmazás során lehetett akarategység a vádlottak között, de semmilyen adalék nem utal arra, hogy ez az emberölés esetében fennállt volna. Megjegyezte: védence nem látta, hogy Raffael Sándor szúr, arról csak Németh Győzőtől hallott.

A védő - aki kétórás felszólalásában másodpercekre bontva rekonstruálta, mi történhetett a veszprémi szórakozóhely pincéjében és előtte - kiemelte: az ítélet szerint az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott (azaz ügyfele) "végig szándékegységben cselekedett", majd közel háromszáz oldallal később úgy fogalmaznak, hogy utóbbi két férfi időközben megváltoztatta szándékát.
Amikor ügyfele odarohant a másik két vádlotthoz, nem támadni akart, hanem "azért kért segítséget, hogy Csokit (Raffael Sándort) megfékezze", így "ki lehet jelenteni, hogy Sztojka Iván ellene volt ennek a magatartásnak", tiltakozott, azaz nem állhatott fenn szándék- és akarategység.

"Tessék egy tisztességes és alapos tényállást felvonultatni, ami ellen védekezni tudunk" - kérte Szikinger István, aki szerint az első fokú döntésből az sem derül ki, mikor alakult volna ki az a szándék a vádlottakban, hogy ölnek. Hozzátette: védence esetében egyetlen jelen lévő sem állította, hogy közelítőleg is úgy cselekedett volna, ahogyan az a nem jogerős ítéletben szerepel.
Az ügyész által a csütörtöki első tárgyalási napon mondottakra reagálva Szikinger István arról beszélt: az állam nem azonosíthatja magát a sértettekkel, merthogy a nép nevében kell eljárnia, a sértettekéhez hasonló alapossággal védve a vádlottak jogait is.

Súlyosan alkotmányellenesnek nevezte az első fokú eljárás helyszínének kiválasztását, mondván, "Veszprém az a hely, ahol leginkább lehetett érvényt szerezni annak, hogy a sértett kapjon elégtételt", később arról beszélve, hogy e "mélyen tisztességtelen eljárás" során a vádlottak "az első perctől el voltak ítélve".

Az eljárási hibákat sorolva szólt arról: volt tanú, aki először nem, csak később ismerte fel valamelyik vádlottat, a jegyzőkönyvekből nem derült ki egyértelműen, hogy a tanú kit kivel azonosított, ügyfele otthonát távollétében kutatták át, valamint nem közölték, mit keresnek - holott ha a terhelt közölte volna, hol a keresett tárgy, a házkutatást abba kellett volna hagyni. Indítványozta, hogy ha a fellebbviteli tanács elfogadja hatályon kívül helyezési indítványát, az új eljárást "a Veszprémről legtávolabb eső bíróságon folytassák le".

Egyben - a 19. század végi, a helyi zsidók ellen folytatott tiszaeszlári pert és az azt körülvevő közhangulatot idézve - Szikinger István kijelentette: "ott az ítélet mert felmentő lenni". Szerinte védence esetében is ilyen döntésnek kellene születnie másodfokon.