A képződményt a világ legnagyobb szilícium-dioxid-lerakódásaként tartották számon egészen addig, míg a Rotomahana tónál található Mount Tarawera vulkán 1886-os kitörése során keletkezett hamu és sár el nem söpörte.

A kutatók hosszú ideig úgy hitték, a teraszokat teljesen elpusztította a katasztrófa, a közelmúltbéli kutatások azonban azt valószínűsítik, ez nincs így, és a képződmény valahol a vulkanikus tevékenység révén létrejött tó környékén van eltemetve.

Sőt, egyes szakértők abban reménykedtek, hogy a maradványokat a felszínre hozva akár közvetlenül is tanulmányozni lehet.

A Journal of The Royal Society of New Zealand című tudományos folyóiratban megjelent publikációban a tudósok részletesen feltérképezték a tó mélyebb tartományait, és kiderült, hogy bár a fehér teraszok teljesen megsemmisültek, a rózsaszín teraszok egy része még épségben van a Rotomahana mélyén. Sajnos azonban a jó hír itt véget is ér, a szakértők szerint ugyanis valószínűtlen, hogy helyzete miatt – legalábbis a közeljövőben – megcsodálhatjuk majd a természet e páratlan alkotását.

A teraszokat ősi geotermikus források teremtették úgy, hogy a szilícium-dioxid-lerakódások idővel felhalmozódtak, jellegzetes elrendeződéseket hozva létre. A régi leírások szerint páratlanul szép látványt nyújtottak: a formáció egyik része fehéren, másik része rózsaszínen tündökölt a napfényben.

A történelmi vulkánkitörést követő három nap múlva viszont mind a teraszok, mind az akkori Rotomahana tó eltűnt a katasztrófa nyomán keletkező kráterben, amely idővel feltöltődött vízzel, és egy új tavat hozott létre a régi helyén.

"A teraszok nagy részének pusztulása nem meglepő, mivel a robbanás olyan erejű volt, hogy hangját egészen Aucklandig és a Déli-szigetig hallani lehetett" – mondta Cornel de Ronde geológus, a tanulmány rangidős szerzője.

"A kitörés egy 17 kilométer hosszú mélyedést hozott létre a Mount Tarawera vulkán mentén és délnyugati irányba a tó alatt.” - tette hozzá

„Az évek alatt összegyűlt ismeretek összegzése alapján arra jutottunk, hogy a teraszok nem a Rotomahana tó melletti régió alatt nyugszanak” – mondta Ronde.

Más szóval, a rózsaszín teraszok részben túlélték ugyan a pusztítást, de a tó mélyén, és nem a szárazföld alatt rejtőznek.

A kutatók a munka során a történelmi fényképek, térképek, valamint a modern technika vívmányai – szonárok, szeizmikus és mágneses mérések – segítségével minden eddiginél részletesebben térképezték fel a tó medrét, így a friss adatok biztosra vehetőek.

De Ronde szerint az új eredmények fényében sajnos teljesen felesleges a tó mellett ásatásokat kezdeni, hiába maradt meg a rózsaszín teraszok nagy része, azok soha nem tárhatók fel a nagyközönség számára.

Forrás: origo.hu; Science Alert

Főkép: Wikimedia Commons

Képek: GNS/University of Auckland; Wikimedia Commons