A problémát az okozza, hogy a pótlásként lerakott tojásokból kikelő fiókák akár egy hónapot is meghaladó késésben lehetnek. Olyan fészekről is érkezett információ a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez, ahol a fiatalok még nem is röpképesek. Ugyanakkor a hazai fehérgólya-állomány a sokéves adatok alapján az elkövetkező két hétben elvonul az országból, és ilyen helyzetben a szülők többnyire magukra hagyják a gyámoltalan fiókákat.

Ez a látszólag kegyetlen és értelmetlen viselkedés valójában a faj túlélését szolgálja. A szülők tudják, hogy a nem kellően felkészült fiókáknak nincs esélye megérni a következő tavaszt és szaporodni - míg az öreg madaraknak igen. Ezért a gólyáknak sem éri meg a további energiabefektetést az időn túli fiókák etetése, mivel eközben a saját túlélési esélyeik is napról napra romlanak.

Az elkövetkező hetek a legkritikusabbak

Legnehezebb helyzetben a fészket elhagyni nem tudó röpképtelen fiókák vannak, ők emberi beavatkozás nélkül két-három nap alatt éhen halnak. Szerencsére ezek a madarak lehetnek kisebb számban, a többségük kisebb-nagyobb mértékben már tud repülni, ezért le tudnak siklani a fészekről a közeli táplálkozásra alkalmas területekre.

Mit tehetünk a fiókákért?

A legfontosabb, hogy figyeljük a még lakott gólyafészkeket, különösen akkor, ha egyértelműen röpképtelen fiókák vannak benne. Szerencsés esetben ezeket még etetik a szülők, ha azonban már nem, akkor értesítsük a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság őreit.

Némileg jobb helyzetben vannak a repülni tudó fiókák, mert ők képesek lehetnek elegendő táplálékot gyűjteni maguknak. Ezeket az állatokat is érdemes szemmel tartani, figyelni, hogy nem gyengülnek-e le. Ennek a legbiztosabb jele, ha a közeledő embert látva csak ugrálva-verdesve menekülnek, mivel az éhezéstől már nem tudnak szárnyra kapni. Az ilyen madarakról is értesítsük a nemzeti parki őröket.

(mme.hu)