Kedves Norbi!

Akkor elmesélem hogyan oldja meg ezt a kérdést egy olyan szülő akit lelkileg nem nyomorított meg az hogy gyerekként gúnyolták a kövérsége miatt.

1. Elvisszük a gyereket egy sportágválasztóra. Gyerek kiválaszt egy sportágat ami tetszik neki.
Mert ugye sportolni jó, sportolni egészséges, a mozgás hozzá tartozik a mindennapjainkhoz. Nem azért sportolunk, hogy ne legyünk kövérek!

2. Ha a gyerek választott, oda el kell járnia.
Ha esik, ha fúj, ha nincs kedve, akkor is. Mert a sport hozzá tartozik az életünkhöz, az egészségünk miatt. Vannak nehezebb napok amikor nem megy jól, amikor nyűgösek, fáradtak vagyunk, de ez minket nem riaszt el, mert tudjuk, hogy összességében csak profitálhatunk belőle. Ott van a jó kis csapat ahová tartozunk, az eredmények, a versenyek, a büszkeség...

A gyereket nem fogja meghatni hogy apu gyerekként olyan kövér volt mint egy fóka... Csak éppen rettegni fog attól hogy egyszer ő is fókává válik(mivel mindig mondják neki az ismerősök, hogy tiszta apja)...

Szóval kedves Norbi, ha nem akarod hogy a gyerek felnőttként messze elkerüljön mindenfajta sportot, akkor felejtsd el sürgősen hogy futópadra hajtod futni mint egy hörcsögöt...Őszintén, van aki élvezi a futópadot?!