A johannesburgi finálé az eddigi 19 vébé történetének nyolcadik olyan döntő összecsapása volt, ahol európai országok válogatottjai veselkedtek egymásnak - csak a rend kedvéért: a hetediket négy évvel ezelőtt Franciaország és Olaszország vívta, mindkét csapat már a csoportkörben kiesett. Tudvalevő, a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság utolsó meccse már a kezdő sípszó előtt mindenképpen történelmire sikeredett, ugyanis soha nem nyert még vb-t európai csapat az öreg kontinensen kívül rendezett tornán, a résztvevőket - Hollandiát és Spanyolországot - tekintve pedig mindenképpen új világbajnokot kellett avatni.

Az egymásnak eső felek mindez idáig 8 alkalommal találkoztak - vb-ken még soha -, négyszer az „Oranje", háromszor az armada győzött. A vasárnapi párharc két jelképes figurája, Wesley Sneijder és David Villa a kilencven perc alatt megkísérelte egymás között eldönteni a torna gólkirályi címét is.

Az esélyekről röviden: Hollandia iszonyatos formában volt a döntőig, valamennyi 2010-es meccsét megnyerte. A vb-ket tekintve már rutinos finalista, 1974-ben és '78-ban is részt vett az aranycsatában, míg Spanyolország legjobb eredménye - ha hihető, ha nem - 1950-ből való, egy negyedik hely. Előbbi királyság legjobb futballistái közül van Bommel és van Bronckhorst személyes rutinjára is alapozhatott, egyszersmind pályafutását készült megkoronázni egy-egy vb-arannyal - mindketten visszavonulnak. A meccs játékvezetőjének személye is Hollandiának látszott kedvezni, ugyanis az angol Howard Webb látta legközelebbről Spanyolország vereségét Svájctól a csoportkör első fordulójában, és del Bosquéék igencsak neheztelnek rá ama 90 perc óta. Kiemelendő még a narancsosok javára, hogy a lelátón a rendező ország történelmének következtében jóval több szurkolót tudtak maguk mellett. Hogy kiegyenlítsük a libikókát, néhány adat, amely a spanyolok győzelmét vetítette előre: ők a regnáló Európa-bajnokok, másodikok a világranglistán - éppen a hollandok által „legyalult" brazilok mögött -, edzőjük, Vicente del Bosque két BL-címmel is bosquélke... vagyis büszkélkedhet (holland kollégája még „csak" egy UEFA-kupát nyert, a Feyenoord élén 2002-ben). Pikáns adat az is, hogy a két tréner már párbajozott egymással, a 2002-es európai Szuperkupa-döntőn is a spanyol örülhetett a Real edőjeként. Szót érdemel vagy sem, de az oberhauseni állatkert polipja, Paul, aki vb-meccsek sorának végkimenetelét hivatott megjósolni, az armada aranyérmére „tett" pénteken.

A kezdőcsapatokon végignézve kiderült, hogy a bajuszos tréner bizalma - kezdőként - idáig tartott Fernando Torresben, helyén az inkább a középpályán jeleskedő Pedro állt csatasorba. Az armada hadrendje tehát biztonságinak tűnt a 4-2-3-1-es felállással. A hollandoknál ehhez fogható meglepetés nem volt, ők mindig ezt a formációt favorizálják. Még mindig a kezdőrúgás előtti érdekesség volt a Jimmy Jump művésznevű „úriember" futása: a világ számos pontján megjelenő focidrukker ezúttal sem maradt adós a hangulatkeltéssel, a Soccer City nézőteréről felugorva egészen a vb-trófeáig nyargalt, majd hat biztonsági ember teperte le a földre. A közvetítő tévék persze nem mutatták meg az esetet...

Azért csak elkezdődött a világbajnoki döntő is, és a spanyol válogatott nyitott erősebben - Ramos révén, aki az 5. percben a tizenegyespontról fejelt gólt érdemlően a kapu jobb oldala felé, majd ugyanő 6 perccel később Kuytöt keverte meg alaposan, éles beadását Heitingának kellett kivágnia. Egy percre rá David Villa is jelentkezett, egy keresztbe szálló szöglet egyedül találta őt a hosszú oldalon, de kapáslövése az oldalhálóban lassult le. Igen durvára sikerült a meccs első fél órája, aminek végén de Jong - ellenfele mellbe talpalásáért - már a találkozó ötödik sárgáját kellett, hogy megkapja. A játékrész hajrájára Casillas égbekiáltó bakijával fordultunk, simán alászaladt egy holland lábról felé szálló, sportszerűségből visszapasszolt labdának, ami szerencséjére melléhullt. Ez kissé felbátoríthatta a hollandokat, Mathijsen egy megkomponált szöglet után, Robben egy csel után lőhette volna be csapata vezetőgólját.

A térfélcsere megtörténte után egy spanyol sarokrúgás okozta az első komoly gólveszélyt: Puyol stukkolta tovább a beívelést, a hosszún viszont Capdevila megmutatta, miért nem csatár. A túloldalon Robben eresztett el egy pont olyan lövést, mint az első félidő végén (visszacsel után a rövidre laposan), majd Xavi végzett el veszélyes helyről egy pontatlan szabadrúgást. Hogy ebből a hosszas játszadozásból mire következtettek a trénerek, sokat elárult, hogy az első cserét a 60. percben hajtották végre a mezőnyben. Azonnal e jelenetet követően Sneijder álompasszával Robben kapura tört, elfektette Casillast, majd a portás cipőhegyére rúgta a Jabulanit - százszázalékos ziccer volt. Ilyenből Villa a 70. percben hagyott ki egyet: Heitingának kellett volna felszabadítania kapuja előtt, de a stoplija alatt elcsúszó labda a gólkirályjelölt elé mászott, aki ajtó-ablak helyzetből képtelen volt betalálni. Majdnem ekkora gólszerzési lehetőség volt Ramos fejese a 77. percben. Abban reménykedhettünk a 90 perc vége felé közeledve, hogy e két válogatott még sosem játszott gól nélküli döntetlent. A rendes játékidő utolsó helyzetekor Robben megint szembekerült Casillasszal, de kicsit rugdosták hátulról, és egyébként is el volt átkozva a lába ezen a meccsen. (A helyzet utáni reklamálásért Arjen Robben már a hatodik holland volt, aki sárgát kapott.) Az eddigi egyetlen gólmentes vb-döntőt 1994-ben játszották, akkor Brazília büntetőkkel verte Olaszországot.

A hosszabbítás 3. percében iszonyatos kavarodás alakult ki a Holland büntetőterület előterében, melynek során Iniesta és Xavi is valahogyan földre került, de a spanyol reklamálási áradatot ezúttal nem követte tizenegyes, igaz, sárga lapok sem. Nem lett volna miről beszélni, ha kettő perccel később Iniesta kiugratása után Fabregas ordító ziccerben átveri Stekelenburgot - ez sem sikerült. Iniesta is mit hagyott ki!?! A 99. percben tört egyedül kapura, de van Bronckhorst - a holland „cséká" - a lövés előtti utolsó pillanatban beérte. Jesús Navas lövésénél is ő mentett, a villámgyors szélső lökete egyébként éppen a bekk megmozdulása folytán hordozta magában a gól lehetőségét, az oldalháló rezdült. A 104. percben Fabregas kívánta bizonyítani, hogy jó csere volt, de hatalmas szólóját követően csak mellékotorni tudott. Fernando Torres „második félidei" meccsbe dobása ígérte volna Spanyolországnak a világbajnokságot jelentő gól megszerzését, viszont a sokáig sérült csatár sem tudott érdemben hozzátenni az armada játékához - igaz, erre megvolt az esély Heitinga, a középhátvád kiállítása után. (Jegyezzük meg, Arjen Robbent is ki kellett volna állítania Howard Webbnek a 114. percben.) Spanyolország viszont az utolsó pillanatban észbe kapott! Nem tudtak felszabadítani a holland védők egy keresztbeívelés után, a labdára lecsapó Fabregas Iniesta elé tálalt, ő pedig nem hibázott, közvetlenül a lefújás előtt mennybe rúgta Spanyolországot.

Egy feszültségekkel terhelt, számtalan kihagyott ziccerrel és sárga lappal tarkított vb-döntő végén tehát az ibériaiak ültek a világ trónjára - történetük során először. Igaza volt a polipnak.