Mindegyikük biztos abban, hogy a hit, az imádság ereje volt az, ami életben tartotta a szeretett családfőt. Pedig már az orvosok is lemondtak róla.

"Amikor az orvosok azt mondták, vége, a tüdeje nem dolgozik, csak a gépek tartják életben, akkor barátok, ismerősök, rajongók imádkoztak, Kunszentmártonban még misét is mondattak érte, s akkor megtörtént a csoda! Egyik vasárnap reggel kinyitotta a szemét. Aztán később gerincműtétet is végrehajtottak rajta. Azt mondták, felejtsük el, hogy valaha lábra áll. És tessék, már megy! Igaz, járókerettel, de naponta kétszer negyvenöt percet sétál" - mondja Pálma, Szabó Gyula felesége, aki valamikor kondicionáló részlegen dolgozott a Sportkórházban.

"1987-ben ott találkoztunk. Gyulának akkor halt meg a felesége, és ez annyira megviselte, hogy hosszabb időre befektették a klinikára. Később kedvesen udvarolgatott, én meg beleszerettem első látásra. Pillanatok alatt össze is költöztünk, a következő évben pedig már jött is Zsófi. Hatvanegy éves volt, amikor 'becsúszott' Gyuszkó. Gyula annyira szerette, hogy két pici gyerek van körülötte! Megfiatalították. Szerencsére most is mellette vannak, és ez nagyon fontos a számára."