Mi hozza létre azt a helyzetet, hogy egy párkapcsolatban belépjen titokban egy harmadik?

Első verzió szerint: Azzal nincs semmi baj, hogy az ember néhány vagy éppen hosszú évek után kiszeret a másikból.

De a kérdés az: Miért nem teremt tiszta helyzetet: miért nem áll a párja elé, és mondja meg, hogy mit érez. Igen, baromi fájdalmas kimondani, és szívet szaggató hallani a „már nem szeretlek” szavait, de ha így van, akkor ki kell mondani.

Az önmegismerés folyamata ez is: képes vagyok vállalni az érzéseimet, képes vagyok vállalni önmagam, és érzek-e annyi felelősséget a párom iránt, hogy nem hitegetem a szerelmemmel.

Második verzió: Azzal sincs semmi baj, hogy az ember kipróbálja: a párkapcsolatán túl működik-e még a vonzereje.

A kérdés az: Mennyire veti be otthon a vonzerejét. Képes naponta elvarázsolni a partnerét, képes nap nap után frissíteni a párkapcsolati programot? Ha megállás nélkül máshol próbálkozik, nem kell hosszú idő ahhoz, hogy életbe lépjen az első pontban leírt, „már nem szeretem” érzés.

Az önmegismerés folyamata: Merek-e más lenni a meglévő kapcsolatomban. Vállalom-e párkapcsolatomban önmagam úgy, ahogyan vagyok. Tudok-e fejlődni benne, változni úgy, hogy ne vetkőzzek ki önmagamból, tudok-e szárnyalni, és képes vagyok-e felemelni a társamat is.

A harmadik verzió: Mert ezt más is így csinálja: szeretőt tart. Az olyan nagyvilági.

Hát legyen. Ehhez nem kell túl sok önismeret, és még egy halvány kérdést sem vet fel az emberben.