30 évvel ezelőtt a bajnoki cím dőlt el azon az estén – most, egy kis paksi segítséggel „csak” az élre állhatunk. Amire utoljára 2002. nyitófordulójakor volt példa.

1982. április 28-án rendezték az Üllői úton a Ferencváros – Rába ETO mérkőzést, amelyet természetesen telt ház előtt játszottak: harmincezren látták a Verebes csapat parádés győzelmét. Az ETO-ban bokaproblémái miatt Burcsa Győző csak a cserepadra ült – később az ő beállításával sikerült megfordítani a meccset.

A mieink a Kovács – Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar, Hannich, Póczik, Szijjártó, Szabó, Szentes, Hajszán tizeneggyel kezdtek, és ahogyan az idényben többször is, ezúttal is hamar hátrányba került. A Zsiborás – Jancsika, Beles, Rab, Takács, Nyilasi, Ebedli, Pogány, Szabadi, Szokolai, Pölöskei kezdővel pályára lépő hazaiak a 12. percben Szabadi révén jutottak előnyhöz. A népligetiek lendületesen kezdtek, több helyzetet dolgoztak ki – bár több tudósításban is megemlítik, hogy elképzelhető, hogy a gól előtt Száva játékvezető akár lest is jelezhetett volna. Nem tette.

Húsz perc játék után fokozatosan átvette a mérkőzés irányítását az ETO. Először csak a labdabirtoklásban nőtt az ellenfele fölé, majd a második játékrészben, amikor Csonkát Burcsa váltotta, pár perc elteltével a kiváló középpályás kiegyenlített egy nem mindennapi góllal. A győriek továbbra is őrületbe kergették a fradistákat, pár perccel később újra Zsiborásnak kellett kihalászni a hálóból a labdát, ezúttal Szentes volt eredményes.

A Ferencváros nem adta fel, de ismét az ETO volt eredményes, ezúttal Szijjártó révén. A mérkőzés hajrájában Pogány, Hajszán majd Ebedli is betalált, vagyis faragott a hátrányából a Fradi, de a győzelmet, így később a bajnoki címet már nem tudta elvenni a mieinktől. A találkozó hajrájában még Glázer is pályára lépett, míg a Fradiban Koch és Mörtel is játszott.

A szakadó esőben a mieink bemutatták, hogy nem véletlenül lesznek Magyarországon ők a legjobbak.

Szombatra ismét esőt várnak a meteorológusok.