- A hétfői tesztnap után az éjszakába nyúlt a megbeszélés csapatával. Gondjaik vannak?
- Kinek nincsenek?! Egy versenymotor soha sincs kész, folyamatosan fejlesztik, ráadásul a Moto2 esetében vadonatúj technikáról beszélünk, hiszen ettől az évtől kezdve szerepel a kategória a világbajnokság programjában. Nagyon kellett ez a megbeszélés ahhoz, hogy a csapat fejlődni tudjon, hiszen most valamennyi tapasztalatomat elmondtam, a mérnökök feljegyezték, és tudnak belőle dolgozni. Tele van a fejem a sok információval.

- Az első és a harmadik nap huszonötödik hely, a másodikon tizedik... Gondolom, nem ezt várta a világbajnokság előtti utolsó teszttől.
- Valóban másra számítottam. Főleg azután, hogy a második napon már folyamatosan gyorsultunk. Akkor azt hittem, megtaláltuk a kiutat az alagútból, ám másnap megint elvesztettük a fonalat, ezért is volt szükség a hosszas értekezésre.

- Mi a baj?
- Nem fordul rendesen a motor, és pattog az eleje. Egyelőre nem tudjuk biztosan, miért. Egymillió oka lehet a kuplungtól a beállításokig.

- Nem túl megnyugtató.
- Hát nem, de a verseny teljesen más, mint a teszt, a katari edzéseken még sokat fejlődhetünk. A vázgyártónk, az FTR ráadásul megígérte, hogy minden versenyzője adatát megkapjuk, ami segíthet abban, hogy mindannyian gyorsabbak legyünk. Ez mindannyiunk érdeke, s meghozhatja az áttörést - a motorsportban fontos, hogy ne legyünk egyedül.

- El van keseredve?
- Azt azért nem. A sok nehézség ellenére hiszek benne, hogy elöl leszünk. Talán akadnak majd problémáink, talán nem lesz könnyű csata, de remélem, csupán egy apró lépésre van szükség. Sokszor kis dolgokkal is lehet sokat javulni, és nagyokkal keveset.

- Százhatvanhét kört tett meg a három nap alatt. Azért az nem kevés. Hogy bírta?
- Köszönöm a kérdését, jól, egyáltalán nem fáradtam el. Ez annak fényében különösen biztató, hogy a százhatvanhétből száznegyven gyors kör volt, olyan, amely során végig maximálisan koncentráltam. Egyetlen kört sem szerettem volna ugyanis elpazarolni. Nyakunkon a világbajnokság.