A XX. századi magyar realista próza egyik legnagyobbjaként számon tartott író 1911-ben vásárolt telket a főváros melletti üdülőhelyen, ahol leszármazottai ma is élnek. Az alkotás a diákok számára meghirdetett "NE MENJ EL MELLETTE!" című, a Kulturális Örökség Európai Éve alkalmából meghirdetett örökségvédelmi pályázatra készült.

Tizenéves fiatalok ‒ köztük Móricz Zsigmond ükunokája mesélik el az író életét, illetve a Tündérkert ‒ az író leányfalui kertje történetét a kisfilmben, mely a Kulturális Örökség Európai Éve alkalmából meghirdetett pályázatra készült.

Az alkotást Rácz Loránd ( az író ükunokája), Pinke Benedek, Pintér Balázs 5. a osztályos, illetve Barcsa Máté és Lasetzky Gergely 8. osztályos tanulók készítették, mindannyian a Móricz Zsigmondról elnevezett helyi általános iskola tanulói. A negyedórás mozit két hét alatt forgatták le a fiatalok, a munkában Rindt Kata, Móricz Zsigmond dédunokája és Gályász Attila a gyermekek felkészítő pedagógusa is a segítségükre volt.

A film nemcsak Móricz egykori házát és az azt körülölelő hatalmas kertet mutatja be, de a családtagok visszaemlékezései által sok érdekes történettel, anekdotával az író életét, alkotói tevékenységét is közelebb hozza a közönséghez. A gyermekek

megszólaltatták Móricz Zsigmond unokáit, Kolos Rékát és Kolos Virágot, valamint a család barátját, a kerthez szintén kötődő Karinthy Verát is.
Karinthy Vera dédapja, Karinthy Frigyes még csak Móricz vendégeként járt a leányfalui kertben, nagyapja Karinthy Ferenc, Cini azonban már telket is vásárolt a szomszédságban, így ő is gyakran játszott itt együtt a Móricz dédunokákkal. Mindez, illetve az alkotásban feltűnő kevéssé ismert fotók és filmfelvétel teszi a felnőtt nézők számára is izgalmassá a Tündérkert titkai-t.

A filmből megtudhatjuk, hogy Móricz Zsigmond 1911-ben vásárolt telket Leányfalun, a fővárosi nagy polgárság és művészvilág által kedvelt üdülőhelyen. Az akkor már a nyarait szintén itt töltő Rózsahegyi Kálmán, a kor színészóriásának invitálására látogatott az író a Duna menti településre. Egy anekdota szerint a főút melletti telken megpillantott terebélyes diófa látványa ragadta meg Móriczot, mely gyermekkorát, a tiszacsécsei tájat idézte fel benne. A három holdas birtokon édesapja, Móricz Bálint épített házat, majd ezt bővítették tovább az évek során Kós Károly és munkatársai tervei alapján.

Móricz egyre több időt töltött Leányfalui házában, majd 1936-tól itt rendezte be otthonát egészen 1942-ben bekövetkezett haláláig. Az író dolgozószobáját 1952-ben, halálának 10. évfordulóján nyitották meg a nagyközönség előtt, majd 25 évvel később, 1979-ben Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulóján a magyar állam megvásárolta a szoba berendezését, könyvtárát és irattárát és a Petőfi Irodalmi Múzeumban helyezte el, a hagyaték azóta ott látható, kutatható.

Maga a Móricz-ház 1922 óta őrzi eredeti formáját a család nyaralójaként,
amelyet mára hatalmas ősfák takarnak el a kíváncsiskodók szemei elől. A kisfilm viszont kiváló alkalom arra, hogy a széles közönség is láthassa és megismerhesse Móricz Zsigmond egykori otthonát, de akár oktatási célokra is kiválóan felhasználható.

A Miniszterelnökség Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkársága által meghirdetett pályázat, - általános és középiskolás diákok számára- célja: „az ifjúság figyelmének felkeltése az örökségvédelem iránt, az örökségi értékek megszeretésének és megbecsülésének kialakítása a települési örökségállomány megismerésén keresztül, a kutatómunka és a népszerűsítő tevékenység fejlesztése, a korosztályok közötti együttműködés erősítése.”

Forrás: orientpress.hu

Képek: Fortepan; OPH; Helytörténeti Gyűjtemény Leányfalu